Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Jankovits László: Alatta vagy fölötte? Humanista viták a költészet allegórikus jelentéséről (előtanulmány)
JankóviTs László • Alatta vagy fölötte? 65 2. Giovanni Boccaccio: Genealogie deorum gentilium (Az istenek leszármazásáról) ... vicissent, si mala species posset bono derogare generi. Séd deprecor, si Praxitiles aut Phydias, sculptura doctissimi, impudicum sculpserint Pryapum in Yolem nocte tendentem potius quam spectabilem honestate Diánám”. Ha a hibás fajta lerombolhatná a jó nemet, igazuk volna a bírálóknak. De elnézést kérek, ha Praxitelés vagy Pheidias, tehát a szobrászat legkiválóbbjai valami szemérmedent találtak faragni, például egy Priapust, amint éjszaka lóiéra tör, és nem egy tisztes Dianát...” 3. Carmina Priapea, 10. Insulsissima quid puella rides? Non me Praxiteles Scopasve fecit, non sum Phidiaca manu politus; sed lignum rude vilicus dolavit et dixit mihi 'tu Priapus esto'. Spectas me tarnen et subinde rides: nimirum tibi salsa res videtur adstans inguinibus coltmma nostris. Mért nevetsz ki, te lány, idéden, engem? Mert nem Praxitelés s Scopás faragta, Phídiás keze sem csiszolta fámat, egy paraszt ragadott csupán szekercét és azt mondta nekem: „Legyél Priapus”? Nézel mégis, ugyan nevetsz utána, nyilván ödetes egy dolog szemedben: ágyékom közepében áll az oszlop. (Fehér Bencefordítása) 4. Boccaccio: Genealogie deorum gentilium Poesis enim... est fervor quidam exquisite inveniendi atque dicendi, seu scribendi, quod inveneris. Qui, ex sinu dei procedens, paucis mentibus, ut arbitror, in creatione conceditur, ex quo, quoniam mirabilis sit, rarissimi semper fuere poete. Huius enim fervoris sunt sublimes effectus, ut puta mentem in desiderium dicendi compellere,peregrinus et inauditas invenriones excogitare, meditatas ordine certo componere, omare compositum inusitato quodam verborum atque sententiarum contextu, velamentofabuloso atque decenti veritatem contegere... Dicent forsan... quo utuntur rethorice opus esse, quod ego pro parte non inficiar. Habet enim suas inventiones rethorica, verum apud integumenta fictionum nulle sunt rethorice partes; mera poesis est, quicquid sub velamento componitur et exponitur exquisite. A költészet... belső tűz, amely egyrészt találó tárgyválasztásra, másrészt a választott tárgynak szóban vagy írásban történő megörökítésére irányul. Ez az isten kebléből eredő hév a teremtés alkalmával - gonddolom - kevés léleknek jut, és mivel ilyen csodálatos adomány, költők mindig is nagyon ritkán születtek. Mert ez az indulat magasztos hatásokat vált ki, a lelket szólásra készteti, idegenszerű és sohasem hallott gondolatokra serkenti, az eszméket meghatározott rendbe sorolja, a szerkesztményt a szavaknak és mondatoknak nem mindennapi szövedékével ékesíti, a valóságot mesés, de illő lepelbe burkolja... Talán majd azt mondják..., hogy a szónoklattan segítségét élvezik, amit a magam részéről nem is tagadok, mivel a retorikának is megvannak a maga találmányai. De a költött dolgok költői lepléhez semmi köze a retorikának. Mindaz, amitelepei alatt csinálunk, amit keresünk és kifejtünk (Borzsák: találunk) - merő költészet. 5. Sylvester János Az ilyen beszídvel tele az Szentírás, melyhez hozzá kell szokni annak, azki azt olvassa. Könnyű kediglen hozzászokni az mü nípünknek, mert nem idegen ennek ez ilyen beszídnek neme. Il ilyen beszídvel naponkíd való szólásában. II ínekekben, kiváltkíppen az virágínekekben, melyekben csudálhatja minden níp az magyar nípnek elmíjinek éles voltát az lelísben, mely nem egyéb, hanem magyar poesis. Mikoron ilyen felsiges dologban ilyen alávaló píldával ílek, az ganéjban aranyt keresek, nem azon vagyok, hogy az hitságot dícsírjem. Nem dícsírem azmirűl ez ilyen ínekek vágynak, dlcsírem az beszídnek nemesen való szerzísit.
