Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: A virágba borult mandulafa

Ritoókné Szalay Ágnes • A virágba borult mandulafa

55

Azok ki is keltek, fel is cseperedtek, de az első komoly fagy lekaszálta őket. Csak egy maradt életben, azt a védett, szélárnyékos hely megóvta. Egy-két éve már meg is erősödött és most a hirtelen előtörő meleg napsugarakra a bimbók kifestettek. Egyedül, a számára ellenséges környezeten győzött, méghozzá megelőzve a neki erre rendelt időt. így várta a váratlan vendéget, a jövevény Janus-Herkulest, aki ezúttal a Hesperidák kertjében bukkant föl. Aki valamikor Itália gazdag földjén csodálta a mindent elborító virágözönt, most egyetlen küldöttjének örülhetett a jeges Pannóniában. Az „audax”, a „triumphans amygdala”, hírnöke volt a távoli, boldog szellemi tájnak és magával hozta az emberi érzések fabulákba öltöztetett mérhetetlenül gazdag, a beavatottaknak sokat mesélő világát. így született a vers:

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe se látott, hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén, még ama boldog távoli réteken is csoda lenne, nemhogy Pannónia durva, hideg talaján: íme, dacolva fagyokkal a mandulafácska virágzik és szigorú-zord tél nyitja tavasz rügyeit.

Phyllis várnod a fecskét kellett, vagy te meguntál minden várakozást Demophoonod után.4

IV.

Máig éneklik a görögök:

Eríva^s rrjv avGurpévv] aguySakiá gg ra yspá«aa t vj; ki eyégKTE am ávOv] rj 7tkárr]

V] ayKakiá Kai ra ya/Aíma ryj<;.

TpeX' \y\, crav 9e<; va cj>£p£i; ara ptaÁXiot crou tv] ^ioviá ti TÓcro ßiai^aai;

Movant] tv]; 0£ va’ pu£i r] ßapuj(£igwviá,

§£v to (7T0^á^£crat;

Az első két sor Weöres Sándor, a többi Bánosi György-Török László fordításában (Török László: Amygdala triumphans, Jelenkor, LVI (2013), 3. szám, 289-293.)