Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: A virágba borult mandulafa
Ritoókné Szalay Ágnes • A virágba borult mandulafa 53 III. A pécsi püspökvár ablakából az égre tekintve csak az egymást kergető gonosz fekete felhőket lehetett látni. János püspök a kályhához húzódott. Egyedül volt, amióta pedig az anyja meghalt, különösen egyedül. Megszokhatta volna, mert kisgyermek kora óta távol voltak egymástól. Az utóbbi néhány évben mégis maga mellett tudhatta. Halálát meggyászolta úgy, ahogyan azt tőle várták, hosszú, antik utalásokkal teli műremekben. De a tollára szaladt az utolsó napok emléke, igaz érzése és rejtegetett hite is, egy rövid versben: Míg lehetett az anyát táplálta hű fia gondja, néki a halála se fájt, hogy fia élve maradt. Mostan is egymásért könyörögnek ketten: a földön a fiú, és az anya fönn, ki egekbe jutott. A püspökvár ura volt, és magányos volt. Fiatalon nyerte el a méltóságot, azt a hivatalt, ahol rá nem volt szükség. Ezt éreztették is vele. Már elődje is az udvart szolgálta, tőle örökölte jól fungáló helyetteseit is. Segédpüspöke, a bécsi karmelita Vitus közölte is vele, hogy nem sokra becsüli írásműveit. De még azt is terjesztette róla, okkal vagy ok nélkül, hogy nem szenvedheti a germánokat. Vicariusa, Gergely, fiatal korától a helynökség hivatalában dolgozott, a gyakorlatban szerezte meg az egyházi bíráskodásnak tudományát, élt is vele hosszú ideig. János püspök tanulmányai félbeszakadtak. A római jog doktora volt csak, ezzel itthon az égvilágon semmit nem lehetett kezdeni. Maradt hát a király környezete, a budai udvar. Ott rá valóban szükség volt, és éppen a tollára. Az egyébként jól működő kancellária nélkülözte a diplomáciai irományok megszerkesztéséhez értő oratort, vagy stilisztát. Ezeknek volt mestere a pécsi püspök. Megőrzésük nem is a conservator, a kancellária hivatalnokának volt a föladata. János püspök a székhelyén tartotta őket. Ez a székhely, a pécsi püspökvár olykor diplomáciai eseménynek is helyet adott. Itt adta át egy alkalommal a királynak a bullát a pápai küldött, a krétai érsek. Az alkalomra a királyt Janus verssel fogadta, Kálnoky László tolmácsolásában így: Úgy várjon rád egykor a menny aranyos palotája, Mátyás, kit őriz Juppiter égi kegye, mint, ahogyan házam vendégül várja királyom,
