Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Meskó Norbert: Rövid vagy hosszú távú párkapcsolat: Evolúciós pszichológiai modellek és kutatások
MeSKÓ NORBERT • RÖVID VAGY HOSSZÚ TÁVÚ PÁRKAPCSOLAT 85 lenállóképességet sugárzó fenotípus, a fizikailag vonzó, szimmetrikus arc és test), amelyek „megszerzése” fontos lehet a nő számára, mert ezzel mintegy javíthatja saját génjeit a következő generációban. Az individuumok többsége számára kifejezetten nehéz feladat lehetett megtalálni, megszerezni és megtartani azt a partnert, aki mindkét szempontból előnyösnek tűnt (kiváló genetikai állománnyal rendelkezik és magas apai ráfordításra is képes és hajlandó). Az ilyen - mindkét szempontból kedvező tulajdonságú - partner iránt nagy volt a kereslet a párválasztás piacán, ezért folyamatosan fennállt a lehetősége, hogy egy másik, vonzó rivális elcsábítja. A plurális stratégia modell szerint ezért a nők valószínűleg folyamatosan „átkapcsoltak” (trade-off) egyik szempontról a másikra és vissza, amikor a párválasztásnál döntést kellett hozniuk a potenciális partnerrel kapcsolatban. Az, hogy milyen vonásokat látunk szívesen partnerünkben, általában függ attól is, hogy mi magunk milyen tulajdonságokkal bírunk, és ezek a tulajdonságok mennyire tesznek bennünket népszerűvé a „párválasztás piacán”. Tehát az, hogy mit tudok kínálni, nagyban befolyásolja azt, hogy mit kereshetek. Ezért a stratégiák közötti átkapcsolás annak függvénye is, hogy az adott individuum, mint nő milyen tulajdonságokkal rendelkezik (egészségi állapot, fizikai vonzerő, stb.), illetve, hogy milyen környezeti erőforrások érhetők el (szélsőséges környezeti feltételek szegényes erőforrásokkal vagy kiszámítható környezet bőséges erőforrásokkal, stb.). A modell szerint a jó genetikai minőségű férfi (akinek vonzó külső megjelenése például az átlagosnál szimmetrikusabb fizikai jegyeiben látható) anélkül is képes volt reprodukálódni az evolúciós múltban, hogy számottevő időt, energiát és erőforrást fektetett volna a partner elérésébe, szemben azzal a férfival, aki nem rendelkezett ilyen előnyös tulajdonságokkal. Tehát a magas rátermettség és életképesség jegyeit mutató férfiak sikeresebbek voltak a rövid-távú párkapcsolati stratégia megvalósításában, amely a kutatók szerint (Trivers, 1972; Buss, Schmitt, 1993) a férfiak „alapvető” párválasztási stratégiája. A kevésbé rátermett férfi pedig, aki nem rendelkezett olyan génekkel, amelyek az utódok átlagon felüli túlélési és szaporodási esélyét növelhetik, magas kapcsolati befektetéssel igyekezett ellensúlyozni genetikai hátrányát. Időt, energiát szentelt a partnerre és a közös utódok felnevelésére (esetleg elfogadta a partner korábbi kapcsolatból származó utódát is), és kizárólagos szexuális és érzelmi elköteleződéséről biztosította partnerét. Ezek a férfiak tehát inkább hosszú távú párkapcsolati stratégiát követtek. A plurális stratégia elmélete szerint a rövid-távú vs. hosszú-távú párválasztási stratégia közti választásban nagy szerepe van a környezeti hatásoknak is. Az ősi környezetben, ahol a kétszülős gyermekgondozás kritikus tényező lehetett a gyermek túlélése szem
