Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Meskó Norbert: Rövid vagy hosszú távú párkapcsolat: Evolúciós pszichológiai modellek és kutatások
86 Új Dunatáj • 2013.1-2. szám pontjából, a férfiak jó szülői minősége sokkal fontosabb, és a nők által magasabbra értékelt jelzés lehetett, mint a mai jólléti társadalmakban. Tehát elképzelhető, hogy a férfiak hosszú távú párkapcsolati elköteleződése értékesebb, keresettebb tulajdonság volt a nők számára, mint manapság. Ugyanakkor az evolúciós környezetben, amely leginkább a mai törzsi társadalmak életfeltételeihez lehet hasonló, a fertőzések kockázata és valószínűsége jóval magasabb volt az iparosodást követő kultúrákhoz képest. Ezért a jó egészségi állapotjelzése, a patogénekkel szembeni ellenálló-képesség olyan fitnesz indikátor lehetett, amely nagyobb jelentőséggel bírhatott, mint a modern társadalmakban. Ez azt jelenti, hogy a relatíve kiszámítható, bőséges erőforrásokkal ellátott, szervezett egészségüggyel rendelkező környezetben eltérő párválasztási stratégiák és preferenciák lehettek adaptívak, mint abban, amelyben az erőforrásokban szegényesben és magasabb az infekciók gyakorisága is. Amennyiben a nők újra és újra ki voltak téve az evolúció során mindkét fajta környezetnek (stabil vs. bizonytalan), valószínűleg egy adaptív pszichológiai mechanizmus, az átkapcsolás (trade-off) segítségével voltak képesek dönteni abban, hogy a partner kapcsolatba való befektetési képessége vagy átlagon felüli genetikai minősége járul hozzá inkább az utód túléléséhez (Gangestad, Simpson, 2000). A szocioszexualitásfogalma és mérése A Kinsey-jelentések hoztak először tudományos igényű eredményeket arról, hogy a promiszkuitás gyakorisága magasabb a szexuális viselkedés-reprertoárban, mint azt korábban feltétezték (Kinsey, Pomeroy, Martin, 1948; Kinsey, Pomeroy és munkatársai 1953). Kinsey használta először a szocioszexualitás kifejezést, amellyel a rövid távú, elköteleződés nélküli szexuális kapcsolatokban való részvételi hajlandóság egyének közötti eltérését szerette volna jelölni. A pszichológia tudománya ugyan érdeklődéssel fordult a szocioszexualitás teóriája felé, de több évtized is eltelt, mire Simpson, Gangestad (1991) elkészített egy rövid, önkitöltős kérdőívet (Sociosexual Orientation Inventory - SOI), amellyel lehetővé vált a szocioszexuális orientáció mérése. Ezzel az eszközzel egyetlen dimenzió mentén, egy globális szocioszexualitás formájában lehetett mérni a promiszkuitásra való nyitottságot. A szerzőpáros több cikkén keresztül bemutatta az alkalmi szexuális kapcsolatok iránti nyitottságban mérhető egyéni eltéréseket (Gangestad, Simpson, 1990, Simpson, Gangestad, 1991, 1992).
