Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Meskó Norbert: Rövid vagy hosszú távú párkapcsolat: Evolúciós pszichológiai modellek és kutatások
84 Új Dunatáj *2013.1-2. szám gondozás folyamán ugyanis a megfelelő táplálék és környezetei feltételek azok a tényezők, amelyekre a nősténynek az utódok felneveléséhez szüksége van. A hímek pedig csak akkor tudják az erőforrásokat biztosítani a nőstény számra és megosztani az utódokkal, ha rendelkeznek azokkal. Ezért a hímek versengésben állnak egymással, hogy ezeket az erőforrásokat megszerezzék, megtartsák és ezzel vonzóvá váljanak a nőstények számára (Buss, Schmitt, 1993). Ez a diszparitás azt jelenti, hogy a hímek olyan képességekre szelektálódtak, amely lehetővé teszi a számukra, hogy egyrészt sikeresen vetélkedjenek más hímekkel, másrészt, hogy fel tudják kelteni a nőstények érdeklődését. Ez jól nyomon követhető a legtöbb faj hímjének és nőstényének viselkedését és megjelenését összehasonlító kutatásokban (Trivers 1972). Mivel fajunk nagy hasonlóságot mutat a többi emlős-faj reproduktív stratégiáival, ezért Symons (1979) feltételezte, hogy a párválasztási preferenciánkban található nemi különbségek összefüggésben vannak a szülői ráfordításban mérhető nemek közötti eltérésekkel. Eszerint a közös utód létrehozásához nélkülözhetetlen minimálisan szükséges szülői ráfordítás állhat annak hátterében, hogy a férfiak és nők szexuális viselkedése eltérő. Ezzel magyarázható például, hogy a nő érzelmi-motivációs bázisa mozgósításával a lehetséges partner szülői ráfordítási képességének és hajlandóságának felmérését részesíti előnyben. Ezzel szemben a férfi érzékszervi fogékonyságának érzelmi-motivációs alapja a minél több partner szexuális elérését irányítja (Buss, Schmitt, 1993). A plurális stratégia modell A plurális stratégia modell (Gangestad, Simpson, 2000) egy olyan „kevert” elmélet, amelynek újdonsága, hogy egyesíti magában a szexuális szelekció jó-gén és jó-társ modelljét, amellyel a párválasztási stratégiák nemen belüli és nemek közötti változatosságának kérdésére igyekszik választ adni. Ahogy Gangestad, Simpson (1990) már korábban is kifejtette a szexuális viselkedés evolúciójáról alkotott elméletében, a nők arra szelektálódtak, hogy a férfiak párkapcsolati értékét két alapvető szempont alapján mérjék fel. Az egyik szempont, hogy a potenciális partner milyen valószínűséggel képes és hajlandó időt, energiát, anyagi jellegű szülői ráfordítást invesztálni a felnövekvő közös utódokba (azaz jó társ-e). A másik aspektus, hogy a potenciális partner hordoz-e a túlélés és a majdani szaporodás szempontjából jó géneket (pl. az egészséget, betegségekkel szembeni el
