Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Ruzsa Éva: Szabó malom-e a Szabó malom? Egy malom tulajdonosai a 20. század közepéig
Rúzsa Éva • Szabó malom-e a Szabó malom? 45 kizárása miatt.16 Kérdésessé tette a házaspár közös, 1944. márciusi végrendeletét is, tartalmát unokahúga férje káros befolyásának tulajdonította. Ugyanakkor világos volt számára az is, hogy a Hokkesnének oly fontos Szabó egyénileg tett végrendeletének érvényteleníttetése esetén sincs mód ennek az intézkedésnek figyelmen kívül hagyására, bár a hagyatéki eljárás későbbi szakaszában ezt is vitatta alaki hiányosságok miatt. Számára az örökséghez való hozzáférés egyetlen módja, ha a holttányilvánítási eljárásban a bíróság mondja ki: unokahúga később halt meg, mint Szabó György. így túlélő házastársként, a végrendelet alapján is, Fischhof Sári a magáén kívül tulajdonosává válik a férjétől örökölt vagyonnak is. Későbbi halálesete miatt viszont megnyílik az öröklés lehetősége Almási Gusztáv előtt. Ezért húzódik el a feleség holttányilvánítási eljárása 1946 júniusától 1947 tavaszáig. Május 14.-én már a Kúria határozza meg a halál időpontját: 1944. július 8. helyett augusztus 15-ben, és egyben elutasította Almási keresetét, mely vitatta Hokkesné jogát Fischhof Sári holttá-nyilváníttatásának megindítására. Ez az egész úgy szempontjából jelentéktelennek mondható kifogás inkább gáncsoskodás, az idő húzása, minden lehetőség kihasználása az ellenérdekelt félnek az örökséghez jutásának megakadályozásában, amelyet az is mutat, hogy a Kúriához való fellebbezés előtt Almási álláspontja már vereséget szenvedett. Nem sikerült tanúkkal, többek közt Fischhof Sári unokatestvérével bizonyíttatni azt, hogy unokahúgát Auschwitzból tovább vitték munkatáborba, Allendorfba, és ott férjénél később halt meg. A tanúk sem a bíróság, sem közjegyző előtt nem tettek vallomást. Fischhof Sári holttá nyilvánításának jogerőre emelkedése után alig két héttel a közjegyző megtartotta a hagyatéki tárgyalást. Igyekezett a már harmadik éve húzódó, számára is kínossá vált örökösödést lezárni, annál is inkább, mert korábban már megpróbálta mindkét félt rábeszélni a megegyezéses befejezésre.17 Sikertelenül. Május 31-én, Szabó György és felesége végrendeletének felolvasása után, Fischhof Sári malomból és lakóházból álló ingatlanait a közjegyző „átadta” a később elhunyt férjnek, a közel tizenhatezer forint értékű malomberendezéssel és húszezer forint köztartozással együtt, összesen 95 ezer Ft értékben. Majd a hitelesnek elfogadott második végrendelet alapján, Szabó György különvagyonával: a dunaföldvári Kos16 Mivel Hokkesné ezen a tárgyaláson azzal a kijelentésével, hogy egyedüli érdekelt a hagyatékban, megtévesztette a bíróságot, ezért Almási közokirat hamisítás címén bűnvádi eljárást kezdeményezett ellene a szekszárdi Államügyészségen VII/152. Paksi közjegyzők iratai Szabó György és Fischhof Sára közös hagyatéka 7/1947 és 295/1947; (Továbbiakban Paksi KJÖ) és TMI. Vszk 1948. júl. 29. póthagyatéki tárgyalás 17 Paks KJÖ 7/1947. és 295/1947. Dr. Iváncsy 1947. december 5.-i válaszlevele a Pécsi Kamarához.
