Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Ruzsa Éva: Szabó malom-e a Szabó malom? Egy malom tulajdonosai a 20. század közepéig

Rúzsa Éva

SZABÓ MALOM-E A SZABÓ MALOM?

EGY MALOM TULAJDONOSAI A 20. SZÁZAD KÖZEPÉIG

1945 márciusában, a három működő paksi malom közül a legnagyobb a napi 24 órás működéssel 140 q gabona őrlésére képes, 30 munkást foglalkoztató Rodenbücher József és özv. Resch Józsefné vendéglős által bérelt malom volt.1 A malmot üzemeltetői 1944. március 25.-én három évre vették bérbe a Szabómalom egyéni cég tulajdonosától, Szabó Györgytől. A Duna u. 25. szám alatt működő gőzmalom, amely az államosítással, majd a 6-os főközlekedési út paksi szakaszának megépítésével teljesen eltűnt a térképről, már 1942-ben is a kétszázezer pengő állótőkéjével, a tőkéhez viszonyított alacsony termelési érték és 10%-os kihasználtság ellenére is, az egyik legnagyobb malma volt a megyének.2 Az eddigi kutatás szerint nincs adat arról, hogy a malom a bérbeadást megelőzően üzemelt-e valaha bérleményként, sőt valószínűbb, hogy ezt a cégtulajdonos maga működtette. Bármelyik formában is őrölt, a tulajdonos a bérletbe adással kizártnak tekintette az irányítást, amelynek kétséget kizáróan oka, hogy Szabó György a magyarországi ún. zsidótörvények szerint zsidó volt. Figyelemre méltó a szerződés megkötésének időpontja, hiszen ez a németek március 19-i Magyarországra való bevonulása után Pakson, március 22-én, Mösslacher SS katonai parancsnok által a hitközség képviselőinek tudtára adott, a zsidósággal szembeni rendszabályok írásba foglalása után történt.3

Mielőtt Szabó György a malmot bérbe adta volna, feleségével, Fischhof Sárával március 21-én végrendelkezett. Mind a végrendelet, mind a malomtól való megválás mikéntje - melynél a bérlők személyének kiválasztásában a bennük való bizalom mellett az a remény és bizakodás is rejlett, hogy általuk megóvható a vagyon, (mely elképzelésben nem tévedett, hiszen a német megszállás alatt, a nyilas uralom idején sem bolygatták a malombérlést) és az a túlélés esetén visszavehető

1 MNL Tolna Megyei Levéltár IV/404/b. Tolna vármegye alispánjának iratai 520/1945.

2 T Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a második világháború után. In. Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. kötet Szerk: K. Balog János Szekszárd 1986. 491. p. és Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez In. Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. kötet Szerk. K. Balog János, Szekszárd 1987.400-402. p.

3 Évszázadokon át. Tolna megye történelmi olvasókönyve 3. kötet Szerk. K. Balog János; Szekszárd 1990. 581-582. p. (5657/1944. alispáni irat)