Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - N. HORVÁTH BÉLA 60 ÉVES - Tverdota György: Horváth Béla köszöntése
N. Horváth Béla 60 éves Tverdota György HORVÁTH BÉLA KÖSZÖNTÉSE „Rózsafa vonóként, nagy zöngésű húrhoz, / Súrlódjék ez írás Horváth Béla úrhoz” - kezdhetemköszöntésemetahatvan éves HorváthBélaprofesszorhozfordulva. Afiz ikaijelenléttőlnembetegségtart vissza, mint egykor Ady Endrét, aki ezekkel a szavakkal indítottaMóricz Zsigmondot köszöntő versét, hanem egy konferencia, amelyen épp ma kell előadnom. A „távköszöntés” ténye azonban nem a közöttünk lévő kapcsolat lazaságának, hanem épp ellenkezőleg, szilárdságának a jele. Bizonyos vagyok benne, hogy üzenetemmel lelki és szellemi értelemben is megtalálom Horváth Béla barátomat. Az ünneplés és a konferencia időbeli egybeesése önmagában még nem lenne akadálya a személyes találkozásnak, de az időzavarhoz térbeli távolság is kapcsolódik, s a kettő együttes hatása képezi az akadályt. Álljunk meg ennél a térbeli távolságnál, mert ez hozta létre az életünket tartalmassá tevő, hosszú, több évtizedes együttműködésünket megalapozó szereposztást, és így termékeny feszültségektől terhes. A több mint száz valóságos kilométer, ami köztünk húzódik, s ami a huszadik század elején a Babits Mihály és Szekszárdon élő családja közötti levelezést életben tartotta, ma már szóra sem érdemes, könnyedén áthidalható. A distancia szimbolikus szintje vált fontosabbá. Mondjuk ki a lényeget: egy kisméretűre zsugorodott ország közepén túlméretezett szív a magyar főváros. A szervezet egyensúlyának biztosításához nélkülözhetetlen feladat a Budapestre zsúfolódott szellemikulturális-művészeti-tudományos élet decentralizálása. A feladatok, tennivalók egészséges megosztása csak akkor lehet sikeres, ha megvannak hozzá a megfelelő emberfők, akik két kezük szorgalmával megteremtik a feltételeket, biztosítják ezek fennmaradását és működésbe hozását, és akik a hátukat is kölcsönbe adva hordozzák az ezzel járó terheket. Ezeknek az áldozatkész és a szükséges készségekkel rendelkező férfiaknak egyike Horváth Béla, aki hatvan évéből több évtizedet ennek a nemes feladatnak a munkásaként töltött el Szekszárdon. Az is közismert, hogy a tehermegosztásnak megvannak a maga jól bejáratott vidéki központjai, Debrecen, Szeged, Pécs, s újabban Miskolc, Győr és Veszprém. Aki a jól kiképzett országos centrumokban kér részt a munkából, könnyebben jut feladatokhoz. Aki más helyen nyúl a dologhoz, annak nem elég a szereposztásra várni, annak az alapok lerakásában, a
