Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - N. HORVÁTH BÉLA 60 ÉVES - Tverdota György: Horváth Béla köszöntése
Tverdota György • Horváth Béla köszöntése 73 falak felhúzásában is serénykednie kell azon a körön belül, amely számára tevékenységi színhelyül adatott. Ilyen „más hely” Szekszárd, és ilyen alapozó munkát végzett a múltban Horváth Béla professzor, és végez talán még ma is. „Béla, az alapító” - olvastam a város valamelyik szobránál. A névazonosság a király és a kései alattvaló között ezúttal talán kicsivel több a véletlennél. Szükséges, hogy a szellemi épület kőművese két fontos, egymástól független képességnek a birtokában legyen. A maga szakterületén színvonalas és hiteles teljesítményt kell felmutatnia, különben szavának nem lehet elég súlya. A maga működési területén országos nevet kell szereznie. Másrészt a menedzselés, a kapcsolatépítés gyakorlati színterein is ki kell ismernie magát, el kell tudnia igazodni és hatékony módon kell intézkednie a különböző szervezési kérdésekben, ami beleköti működési helyének viszonyaiba. Ez a kettősség megvan Horváth Bélában. Egyik képessége támogatja másikát. Nem véletlen, hogy a kettő közötti összhangot megteremtő átjárót az a sajátos működési terület képezi, amelyet az ünnepelt élethivatásaként választott: a tanítás. Nem törvényszerű, de mégis feltűnően gyakori, hogy a szakmai felkészültség, a tudományos kutatásban elért eredmények és a szervezés, szerkesztés, rendezés készsége éppen a pedagógus társadalomhoz tartozó személyiségekben, a nemzet napszámosaiban, a javíthatatlan humanistákban társul ilyen harmonikusan. A szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-orosz szakján középiskolai tanári diplomát szerzett fiatalember alapjáraton már ilyen javíthatatlan humanistaként helyezkedett el a bonyhádi gimnáziumban. Nem történt vele más, mint hogy szorgalmasan, kitartóan építette magát, hogy ugyanazt a hármasságot: a szakmai munkát, a tanítást és a szervezést egyre magasabb szinten és egyre szélesebb koncentrikus körökre kiterjeszkedve végezze. Ha a szent kőre hajtva fejemet, behunyom a szememet, látom őt mind feljebb lépkedni ezen a Jákob létráján. A szakmai érdeklődés tudományos kutató munkává bontakozott ki. Horváth Béla, Szabolcsi Miklós szakmai felügyelete mellett, ahogy én magam is, a József Attila-kutatás felé vette az irányt. Professzorunk liberális kutatásszervezői gyakorlata folytán szükségképpen találkoznunk kellett. Pécsről Budapestre utazva, Béla meghívására megálltam Szekszárdon, és megtartottam itt első előadásomat, nyilván József Attiláról. József Attila életművében ekkoriban a folklorisztikus ihlet kérdései foglalkoztatták őt. A kutatásban útelágazás következett be. A népi mozgalom legjelentősebb költője és vezéregyénisége, Illyés Gyula életműve felé fordult érdeklődése. S ha József Attila az egyetemes és a modern nagyváros felé nyitott horizontot, a szekszárdi Babits (Béla tanulmányainak harmadik tárgya) és a vele barátkozó Illyés a szülőföldet, a borvidéket, Tolnát, a kék pannóniai dombokat jelentette, a nemzetibe emelkedő lokális értékekhez való hűség
