Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - N. Horváth Béla: Szárszó és tanulságai

70

Új Dunatáj • 2013.3-4. szám

leginkább a szocializmus mint a háború utáni társadalmi rend. Az a vitapartnerek közös álláspontja, hogy a háborúból Magyarország vesztesen kerül ki és egy szovjet típusú társadalmi rend fog kialakulni. Markáns nézete erről Németh Lászlónak van. Előadásának egésze tulajdonképp korábbi írásainak továbbgondolása, továbbvitele. Tehát az itt kifejtett szocializmus kép sem előzménynélküli. A premisszák abban a nagyon határozott állásfoglalásban fogalmazódnak meg, amelyet 1934-ben a Jeszenszky [Molnár] Erikkel folytatott vitában így rögzít: „A marxizmus bűnei a szocializmus ellen: szellemi nyűgévé lett a mozgalomnak, elriasztja tőle a kor vezérszellemeit, s elzárja a kor vezérszellemeitől a mozgalomba kerülteket, bukott polgárokat ültet a munkásság nyakára, akik műveltségcsömörükben szembeállítják a feltörekvő emberi lehetőségekre kíváncsi munkást a hagyományokkal, melyet polgárinak bélyegeznek, lesüllyeszti a munkásvezetők színvonalát, s mint Oroszországban láttuk a korlátoltság kiválasztását indítja meg köztük, a betű képmutatásra tanítja a »felszabadult« embert, tételfacsaró teológusokat és dogmákat öltő csörtetőket táplál, az érzés és gondolkozás hűségét megbünteti.” Ezek is kemény szak, kemény elhatárolódás egyrészt a „bukott polgároktól”, tehát a liberális értelmiségtől, másrészt a szocializmus szovjet gyakorlatától. Azzal együtt, hogy Németh László a marxizmusról, mint társadalomfilozófiáról így szól: „A marxizmus megteremtésébe beleölt zsenialitást nem lehet kisebbíteni.” Szárszón már élesebben, történelmi közelségből, s nem a teória, hanem a politikai praktikum alapján határozottabban, kevésbé metaforikusán fogalmaz. Álljon itt egyetlen idézet a látnoki mondatokból: „Képzeljenek el egy szocialista államot, ahol a szabad parasztságot kolhozba terelték, a kisiparosságnak nagy közös műhelyekben kell dolgoznia, az értelmiség a legszorosabb felügyelet alatt áll, s ebben az államban az ellenőrzöttek magyarok, az ellenőrzők pedig busmanok vagy tibetiek.” Természetesen, mint Németh László is írja, nem busmanokra és tibetiekre gondolt, ahogy a hallgatóság sem.

Erdei előadása is megfogalmaz egy jövőképet, de más szellemi és politikai pozícióból. Az átalakulásról megállapítja, hogy az az „európai alakulástól” is erősen függ. O is apolgári társadalom utáni társadalmi formáról beszél, így: „Azt is tényként kell azonban számításba vennünk, hogy a tényleges társadalmi helyzet olyan, amelyben tartós polgári társadalom már nem épülhet, éppen úgy vagy talán még kevésbé, mint 1918-ban. Óriás méretűre nőtt a munkásság, amely tömegében már túlmutatott jelenlegi szervezetének politikáján. A másik nagy tömeg, a parasztság pedig már nem képes fokozatosan beleilleszkedni a polgári társadalomba, olyan óriási arányúvá nőtt az agrár-szegénység tömege. [...] Úgy áll tehát a helyzet, hogy egy modern polgári társadalom tartós és állandó kiépülésének nincsenek meg a tényleges társa-