Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége
54 Új Dunatáj • 2013.3-4. szám mint efféle kölcsönkért kabbalisztikus építményben. Ez eltakarja előle, ami igazán fontos, létünk változhatatlan siralmát...”29 Nem kétséges, hogy Kosztolányi Schopenhauert követő világlátása pántragikus volt, de a népboldogító délibábokkal, megváltáseszmékkel szembeni bizalmadansága - az ő 1919-es tapasztalataival és a húszas-harmincas évek fejleményeivel szembesítve - aligha nevezhető megalapozadannak.30 A Kosztolányi különvéleménye nyomán kirobbant vita önmagában is bizonyította az Ady-kultusz erejét, s hatása továbbgyűrűzött még jó félévszázadon át. A Toll című tabudöntögető hetilap újabb ankétot szervezett 1938-ban.31 Az ekkor harmincas éveiben járó költőnemzedék még határozottabban határolta el magát Ady költészetétől, mint korábban Kosztolányi. Legjelentősebb tagjai, Vas István és Weöres Sándor egyaránt korszerűtlennek mondták Adyt. Mindketten beszámoltak korai rajongásukról és az utána bekövetkező csömörről, s vitatták az Ady-tábor egyik fő érvét, azt, hogy költészete annyira sokszínű volna. Vas István korántsem állt egyedül azzal a véleményével, hogy többre becsüli Ady politikai attitűdjét, mint költői teljesítményét. A kultusz még 1938-ban is olyan eleven volt, hogy e nyilatkozatok közbotrányt váltottak ki.32 Évtizedekkel később, egy 1969-es interjúban Vas István ekképp emlékezett viszsza a történtekre: „Sok olyasmit írtam már életemben, ami felháborodást váltott ki, 29 Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása, i. h. 378. 30 Két és fél évvel később, 1932-ben egy nem kevésbé szenvedélyes vitairatában Kosztolányi Arany János írói bátorságát vette védelmébe Móricz Zsigmonddal szemben (Kosztolányi Dezső: író és bátorság. Válasz Móricz Zsigmondnak, in Uő: Nyelv és lélek. Vál. és sajtó alá rendezte: Réz Pál. Osiris, Bp. 1999. 553-565.). Ebben kertelés nélkül támadta a 20. századi kollektivista népboldogító törekvéseket: „Ügy gondolom, nem teszünk jó szolgálatot az irodalomnak, ha a költőt - az egyéni élet nemes és szeszélyes bolygóját - bármiféle érdek szolgálójává nyomorítjuk, akár az emberiség szolgájává is. Ez a század szadista. Kéjes örömét leli abban, hogy ezen vagy azon a címen boldogítsa az embert, ha mindjárt bele is döglik [...] hogy megsemmisítse a boldogság egyetlen szigetét, az egyéni életet, és mindenkit egy sötét, szellemi kaszárnyába zárjon. Ez a folyamat - jobb- és balfelé egyaránt - tagadhatatlan. Sorvad az egyéni élet. Helyébe a tömegélet lép. Az egyén szabadságát, függetlenségét, öncélúságát - legnagyobb emberi kincsünket - mind hangosabban erkölcstelenségnek nevezik, ellenben a tömeg zsarnokságát szabadságnak, a tömeg erőszakosságát igazságtevésnek, a tömeg önzését erkölcsnek. Nekünk, íróknak [...] nincs túl sok okunk tapsolni ennek a zsarnokságnak, [...] s legkevésbé cselekszünk bölcsen, ha a költőt is besorozzuk ebbe a hadseregbe...” (I. h. 561-562.) 31 Sietve jegyzem meg, hogy maga A Toll távolról sem volt Ady-ellenes beállítottságú. Olyan jelentős munkatársai, mint Komlós Aladár vagy Németh Andor, rendkívül nagyra értékelték Adyt, igaz, máshol jelölték ki az életmű csúcsát. Komlós a Vér és arany kötetet ítélte Ady felülmúlhatadan teljesítményének, Németh viszont kései költészetét, A magunk szerelme kötettől kezdve, amely már nem a szimbólumok, hanem a mítoszok nyelvén szól. Komlós ugyanis a Nyugat modernségéhez kapcsolódott, és fenntartásai voltak az avantgárddal szemben, míg Németh idejétmúltnak tartotta a Nyugatot, és közel állt Kassákhoz, Déryhez és más avantgárd költőkhöz. 32 Faludy György kénytelen volt időn túl, a vita lezárása után megtenni hozzászólását, látszólag Adyt védve nemzedéktársaival szemben, valójában azért, hogy nemzedékét próbálja menteni a közfelháborodással szemben.
