Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

Veres András • „Szeretném, ha szeretnének”

55

de olyan őszintét, holmi rendszerektől, politikától független felháborodást, legközvetlenebb barátaim körében is, még nem tapasztaltam soha. Ady körül olyan tabu légkör volt és van, talán még mindig, amiben nehéz költőről beszélni.” A jelenről pedig ezt mondta: „Holott ma Adynak nincs eleven hatása, igaz, hogy az egész régi költészetnek sincsen. Tehát az egész József Attila előtti költészetnek. Sőt úgy látom, Adynak már az őt követő nemzedékekre sem volt semmi költői hatása. Az első olyan költő, akiben Adynak valamilyen folytatása él tovább, az Juhász Ferenc.”33

Vas István persze némiképp túlzott, mert Ady költői attitűdje nem csak Juhász Ferenc számára jelentett mintát. Hiszen a két háború között Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versének alighanem az ő szerelmi lírája nyitott utat, mint ahogy 1969-ben (a Vas Istvánnal egy időben véleményt mondó) Nagy László a következő mondattal zárta nyilatkozatát: „Nekem Ady Endre ostora tetszik.”34 Más kérdés, hogy az effajta mintakövetés nem volt éppen gyakori.

A történelem különös fintora, hogy 1945 után a magát szocialistának hirdető pártállam hasonlóképpen emelte az irodalmi kánon élére Adyt (Petőfi, Móricz és József Attila társaságában), mint félévszázaddal korábbi elődje a népnemzeti irányzatot. És az iskolákban és az ünnepségeken éppúgy kiüresedett szavalattá degradálódott, mint hajdan Petőfi és Arany.

Politikai költészete látszólag teljes elismerésben részesült, csakhogy most is elhallgatták, sőt tagadták szociáldemokrata és polgári radikális kötődéseit (e tekintetben Lukács György hasonló határozottsággal járt el, mint 1919 után Szabó Dezső).35 Az életmű ideológiai szempontból nem tetsző részét a „két lelkű”-nek nyilvánított (tehát hol harcos, hol pedig csüggeteg) költő dekadens hajtásaként marasztalták el. Az ifjúkorában Ady-hívő Révai József, aki az 1940-es-1950-es évek fordulóján a kultúrpolitika teljhatalmú irányítója lett, a „külön utálok és külön nem enyhülök” sor költőjét a tömegek arisztokratikus megvetésével vádolta.36 Ezt még Király István is megsokallta

33 Lásd Vas István nyilatkozatát, in Ifjú szívekben élek? (Vallomások Adyról). Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Petőfi Irodalmi Múzeum-Népművelési Propaganda Iroda, Bp. 1969.64.

34 Ifjú szívekben élek?, i. m. 121. Az eredetiben kurziválva.

35 Ezt a hagyományt az irodalomtörténész Király István is követte 1970-ben megjelent, a beérkező Adyt tárgyaló monográfiájában.

36 Révai József kritikája eredetileg az 1940-41-ben Moszkvában írt, itthon 1945-ben publikált tanulmányában jelent meg (Ady. Szikra K., Bp. 1945.). Bár Révai számos részletkérdést értelmezett viszonylag árnyaltan, alapbeállítottságát pőrén tárja elénk e mondata: „Mert Ady tragikuma... az volt, hogy nem tudta megtalálni a helyes választ azokra a kérdésekre, melyekre a bolsevizmus adta meg a választ.” Révai József: Ady Endre, in: Uő: Válogatott irodalmi tanulmányok. Kossuth K., Bp. 1968.84.