Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

Veres András • „Szeretném, ha szeretnének'

51

Féja Géza egyenesen népköltővé léptette elő, aki nem annak indult ugyan, de később azzá vált: „ihlete egészen élete végéig folytonosan emelkedett s ihletében mindinkább néptudattá, népsorssá szélesedett. [...] Ady igazi fejlődése az Illés szekerében s részben a Szeretném, ha szeretnének-ben kezdődik. Itt kezd tudattá tisztulni benne az eddig kifejezhetetlen magyar mithológia. [...] Ady modora! Tagadhatatlanul biblikus, apostoli modor volt. Ady a reformáció s antireformáció korának kemény, ihletett, súlyos ideákkal s érzésekkel küzdő nyelvére emlékeztet. O éppen úgy küzdött a nyelvvel s a nyelvért, mint a XVI. s XVII. század, melyek a ködből és a semmiből kezdtek világot teremteni. [...] Sokban a generációja bűne, hogy még nem látjuk a teljes Adyt...”20

Bár a mitologikus látásmód nem állt távol Adytól, nagyfokú elszegényítés költészetét erre a rétegére szűkíteni. Amit Féja Ady nyelvének bonyolultságáról ír, eleve ellentmondott annak, hogy népköltővé avathassa. S éppen a bibliás nyelvezet, illetve annak protestáns prédikátori változata (amivel Ady is gyakran élt kései lírájában) bizonyult költészete leginkább romlandó részének, mellyel nemigen tudott mit kezdeni a 20. század második felének közönsége.

Németh László pedig Adyt megtette a maga harmadik utas álláspontjának elődjévé, és a költő kapitalizmuskritikáját a városi Magyarország ellen próbálta fordítani.21 Németh a nemzeti kultúra fejlődését szervesnek képzelte, a magyar polgárosodást viszont szervedennek - az utóbbit zsidó, német és szláv asszimilánsok által kézben tartott folyamatként írta le, aminek eredményeként az ő arcukra formálódott a magyar kultúra és a kulturális elit kiválasztódása. Németh László úgy hitte, hogy Ady nyomdokain jár - holott az éppen azért bírálta a magyar polgárságot, mert nem tartotta eléggé radikálisnak a feudális világ felszámolásában.

Külön kell szólni arról, hogy az elcsatolt magyar területeken elemi erővel tört ki a nemzeti önsajnálat által táplált Ady-kultusz. Igen találónak tartom Kemény István Komp-ország, a hídról című 2006-os esszéjének alábbi gondolatmenetét: „Ady lett az a költő, akinek rosszkedvében is hitt a magyar ember, mert akár ostorozott, akár simogatott, mindig hízelgett neki. Ady egész költészete egyetlen hosszú hízelgés a

20 Féja Géza: Ady ért. Előőrs, 1929. augusztus 3. 5-6. Féja a Kosztolányi vitairata nyomán kirobbant vitában alakította ki álláspontját, melyet a később írt magyar irodalomtörténetében is képviselt.

21 Németh László már az 1920-as évek derekától kiállt Ady kultusza mellett, de csak az 1939-es Kisebbségben című munkájának a magyar irodalomról adott, rendkívül elfogult folyamatrajzában biztosított neki megkülönböztetett helyet. Jóllehet már eltávolodott Szabó Dezsőtől, de tulajdonképpen őt követte abban, hogy irodalomtörténeti víziójában egymásba zárul mint kezdet és mint tetőpont Berzsenyi és Ady.