Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Babits Mihály: Könyvről könyvre
130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY 19 Sein metafizikájához. Vagyis vissza kell térni az örök igazsághoz, az általános érvényű morálhoz, megtagadva a helyi és pillanatnyi érdekekhez alkalmazkodó erkölcsöt, a fajok és korok harci és aktuális vallását. Ennél a pontnál tapinthatja az olvasó a könyv szívének lüktetését, az egész gondolatrendszer centrumát. Benda elsősorban metafizikus és morálisra, s a követelmény melyet az új Európa hitvallóival szemben támaszt, lényegében morális követelmény. Megalkuvás nélküli hűség az örök és egyetlen igazsághoz és igazságossághoz, a kor és nemzetek külön »igazságaival« és igazságszolgáltatásaival szemben; - hűség az Ész vallásához a szenvedélyek és a nyers erő vallásával szemben; - a Gondolat legitim uralmának helyreállítása; - az antiintellektuális XIX. század destruktív munkájának visszacsinálása; - az igazi írástudó nagy feladatának betöltése. Benda munkájában ennek az »igazi írástudónak« szenvedélye lángol. Egészen intellektuális, egyéni és partikuláris érdekek s rokonszenvek salakjától mentes szenvedély, mely valami tökéletesen tiszta és átlátszó retorikával nyilatkozik, a megvesztegethetetlen Ész heroikus retorikájával. Egyszerű, művészi dísz nélküli, s mégis magával ragadó retorika ez, szépségét és erejét épen a gondolatok kristályos világossága teszi: igazi klasszikus francia retorika, mellyel mintegy a francia nemzet ősi szelleme áldoz a vajúdó »európai nemzet« szellemének, a múlt a jövőnek. Nemzetek ajándéka; öröksége és áldozata Európának. - Mert mi is hisszük és valljuk az »európai nemzet« hitvallását, s hisszük azt is hogy ennek a mostszülető hitvallásnak kánonában Benda könyve jelentős helyet fog elfoglalni (ahogy a Fichte helye is jelentős volt a nacionálizmus evangélistái közt). De nem hisszük hogy a mai európai nemzetek semmitsem tudnának ajándékozni vagy örökbehagyni az eljövendő »európai nemzetnek«, s hogy nemzeti kultúráink minden kincsét áldozatul kellene hoznunk az európai egység oltárán. Talán megveszteget bennünket az a kétségtelen szeretet és ragaszkodás, amellyel nemzeti értékeinkhez tapadunk; de mi úgy érezzük, hogy Bendát viszont önkínzó szigora a vallásalapító puritánsága viszi túlzásba. A régi nagy nemzetek alakulásának analógiája ezúttal nem látszik őt igazolni. Igaz-e hogy a nagy nemzeti egységek előállása a provinciális ízek és értékek teljes föláldozását jelentette ? igaz-e hogy a nagy francia vagy német kultúra semmitsem hozott magával a primitív és provinciális kultúrák kincseiből és tarkaságából? igaz-e, hogy e nagy nemzeti kultúrák színtelenebbek, kevésbbé gazdagok, szegényebb ízűek az apró, obskúrus, regionális kultúráknál melyeknek örökébe léptek?
