Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Babits Mihály: Könyvről könyvre
18 Új Dunatáj *2013.3-4. szám Benda hazugnak tartja azt a közkeletű szólamot amely szerint nemzeti különbözőségeink teljes fentartása mellett, sőt épen azokból fejlődhetik ki az új európai lélekegység. Ez egészen új értékelést jelent: a kiilömbségek helyett a közösségekben látni az értéket. S ez új perspektívát ad a világtörténelemnek. Az ideál újból a római világbirodalom egységideálja melyet maga Róma bűnösen és vesztére megtagadott mikor vonakodott a polgárjogot a barbároknak megadni. Benda a fichtei című könyv utolsó lapján ismét Fichtét idézi aki szerint a polgárjogot maguk a germánok utasították vissza, s »ezáltal megmentették a világot«. Mily különös állítás a XX. század eseményeinek fényében! Aki az »európai nemzet« álmát hordozza szívében, az előtt a középkori császárok akik a római birodalmat akarták visszaállítani, nem naiv álmodozók, hanem nagy úttörők. A verduni szerződés dátuma, Európa nagy modern nemzeteinek születésnapja, valóságos gyásznapja a történetnek. Az »európai nemzet« polgára nem Anglia és Franciaország meddő küzdelmeiben látja világrészünk történetének gerincét. Ami az ő szemében lényeges lesz, az inkább az a küzdelem mellyel a »görögök, szerbek, magyarok, oláhok és oroszok« védték az európai kultúrát a barbár török ellen. (Az idézet nem Bendától való; ő is csak idézi egy jegyzetben.) A kultúrtörténet épúgy át kell hogy alakuljon számára mint a politikai. A mai kultúrtörténet az európai kultúra nagy eseményét a nemzeti irodalmak ébredésében látja. A középkori latin irodalmat hajlandó elfelejteni, vagy nem sokra tartani. Nehéz, szinte lehetetlen kívánság a mai európai írástudótól azt kívánni hogy a kultúra jövőjét valami nemzetközi, uniformizált kultúrában lássa, s szivesen áldozza föl a nemzeti fölvirágzások tarkaságát, melyeknek a modern Európa legcsodálatosabb szellemi alkotásait köszönheti. De Benda elkerülhetetlennek tartja ezt az áldozatot. A költészet bizonnyal szegényedik vele. Az a kultúra, melyen az »európai nemzet« szelleme fölépülhet, inkább tudományos, mint művészi, inkább hideg és racionális, mint izgató és színes. A művészet az ösztöné és a szenvedélyé. A művészek született ellenségei az egységnek s az »európai nemzetnek«. A költészet szétválaszt, a ráció összekapcsol. Benda szívesen kitessékelné államából a költőket, mint Platon. Nézete szerint Európának, ha egységes nemzetté akar válni, valami platoni racionálizmushoz kell visszatérnie: platoni filozófiához, sőt teológiához. * Még az Istennek is változni kell. - Benda legszenvedélyesebb lapjainak néhányát a modern istenfogalom kritikájának szenteli. Valóban: még az Istennek is változni kell. A dinamikus Istentől vissza kell térni a statikushoz: a Werden filozófiájától a
