Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Senkár Patrik: Német (Thomas Mann)és magyar (József Attila) "valóságköltők" Fábry Zoltánnál (avagy a "vox humana" szélesebb metszéspontjai)
Senkár Patrik • Német és magyar „valóságköltők”... 63 életével bizonyította, hogy nincstelensége többmillió magyar közös sorsa. Költészete toborzó erő is, összeköt embereket a közös (kénytelen) sorsba, akik a versek által is tudatosítják kilátástalan helyzetüket. Hangja hamar visszhangot vert a (szegény) tömegben, de nem kapott elismerést. A mindenség erkölcsi törvényével próbálkozott, utat szeretett volna mutatni. Ezért méltó utódnak bizonyult Ady Endre után. A szellem erkölcse költészetében döntő szerephez jutott, s a végiggondolás szociális síkon is igazolódott. Az igazi költészet ára (a bölcsek szerint) mindig egy ember élete. De megéri ez? El kell azért árvulnunk még éltünkben, hogy mindenkié lehessünk? A határtalan kérdésekre csupán a fizikai értelemben vett halál hozhat csak gyógyírt...? Költészete a szeretet megoldatlanságát példázza, ezért önmaga a szeretet kielégítetlen szerelmese. Megváltó ereje tehát (józsefi értelemben) csak a szeretetnek van. Ennek elmaradása vagy kihagyása zavarokat idéz elő egyénben, közösségben, mely krízisig, katasztrófáig, háborúig vezet. S itt (is) „metszi egymást” a József Attila-i szemlélet a Fábry Zoltán-i gondolkodásmóddal: a háború elvetése, a humanizmus szorgalmazása és a békére való törekvés megold minden emeberi problémát. Ezért az emberek alapvető feladata ezen célok elérése. József Attila szíve tele volt szeretettel, agya tele gondolatokkal. A szeretet melegségre vágyott, bizonyosságra. Ennek ellenére társtalan és árva volt, aki „nagy nagy tüzet akart rakni, hogy melegednének az emberek”. Költészetében is (hasonlóan mint munkásságában Fábry) nem a saját gondját-búját-baját részletezte, hanem az egyéni sorson keresztül mindig saját népének akart „nem középiskolás fokon“ utat mutatni. József Attila az embertelen létben lelte meg hazáját: Mi adhat otthont, hazát e vigasztalan létben? Mi az ami vonz, mi az, ami melegít, szépít és nem enged? Vágyta tehát a szeretetet, az emberi melegséget. E lét valósága, igazsága viszont az igazságtalanság. Ezt szenvedők fegyvere viszont a rajtuk elkövetett jogtalanság tudata. Az igazságtalanság így lesz a lemoshatatlan gyalázat örök cáfolhatatlansága, történelmi erő, mely igazságtevésre jogosult. Ezen igazság kimondója csak költő lehet, aki a szépet és igazat egyszerre mondja. Ezért József Attila ma is, s évtizedek múltán is aktuális és népszerű lesz. A munkáslét igazságtalansága költőnk legszemélyesebb, szívéhez legközelebb álló ügye, legdrágább és leglazítóbb valósága. A szegénységben elkövetett igazságtalanság az a történeti erő, mely világot változtat és vált meg. Az emberről van szó; méltóságának jogaiba helyezéséről (lásd párhuzamosan Fábrynál a csehszlovákiai magyarság helyzetét a második világháború után). A szeretet áhítója és áldozata
