Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám - Tórizs Eszter: Vágó Márta és Harmos Ilona: Az emlékezés lehetőségei és stratégiái József Attila és Kosztolányi Dezső alakja körül

Tórizs Eszter • Vágó Márta és Harmos Ilona

53

életét olvasó, és egyben értelmező szerepébe lép. Mindeközben pedig saját magának is halvány körvonalakat ad. Különböző mértékben részese az eseményeknek; alakja nem bír a főhős hangsúlyával, viszont a történések az ő egyéni nézőpontjából nyernek körvonalakat, így szerepe kétségkívül döntő jelentőségű. Mindkét szöveg esetében megfigyelhető (Vágó Márta esetében többször), hogy a narratíva helyenként elmozdul írója lelki működése felé, illetve önreflexív gesztussal az ábrázolás nehézségét tematizálja.

Vágó Mártánál:

„Hosszú hetekig nem írtam. Oly hideg volt, hogy ujjaim meggémberedtek. Meg is torpantam az itt következő emlékek előtt. De most már tavasz van. Fölengedtek a gémberedett ujjak és lelkek kissé. Csodálatos éjszaka van. Halvány, zöldeskék felhőfátyol sziporkázó csillagokkal leng alá a mélyen. Két hatalmas fénycsóva ível rajta át. Keresik a repülőgépet. A holdsugarak versengve hullnak, szitálnak. Az egymástól pezsgő, porzó kétféle fényben fehér, duzzadva serkenő, habzó rügyek hintáznak a faágakon. Csikordul a kavics. Valaki jár kint. Késő van, abbahagyom. Nem, folytatom. Ki tudja, meddig folytathatom még?”7

Vagy Kosztolányi Dezsőnénél:

„Arra kell gondolnom, hogy milyen nehéz is egy embert való voltában megmutatni. Már csak a külsejét is. Sokféle. Könnyed volt, nyaka körött repdeső sáljával, mint a lobogó tavaszi szél, máskor meg egy havasi medvére emlékeztetett, lompos barna házikabátjában, terpedt mamuszaiban.”8

Vágó Márta könyvében a halál felől értelmezett - így József Attilához hasonló - pozícióba helyezi önmagát. A memoár szerzőjének íróasztala felett is ott lebeg saját halálának ígérete. Ahogy írja:

„Aztán becsapott a bomba a közelünkben. A halál közel van, bármelyik percben elérhet. Ez az írás csak halálom után jelenhet meg. Teljes őszinteséggel írhatok hát. Arról is, ami a József Jolán könyvéből kimaradt, amiről nem tudhatott.”9

És Kosztolányiné ezzel összhangban:

„Bevallom, zavarban vagyok, hogy ilyen nyíltan és leplezetlenül feltárom az életét, az életünket, vallók érzéseiről, az eseményekhez való kapcsolatáról.”

7 Uo. 232.

8 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Aspy Stúdió, Budapest, 2004.106.

9 Vágó Márta i. m. 11.