Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám - Tórizs Eszter: Vágó Márta és Harmos Ilona: Az emlékezés lehetőségei és stratégiái József Attila és Kosztolányi Dezső alakja körül

54

Új Dunatáj • 2012.1-2. szám

Ez a „teljes őszinteség” az, ami miatt az olvasóközönség vonzónak találhatja a memoárt vagy az életrajzot, hiszen az „ami igazából történt” ígéretét kínálják10 - egyfajta bennfentességet. Tulajdonképpen ez a valóságtartalom és referencialitás az, mely a visszaemlékezés, az életrajz vagy akár a napló szerkezeti jellemzőit, narratíváját befolyásolja. A történelmi diskurzusokhoz hasonlóan az emlékirat, az önéletrajz és a határos műfajok a szövegen kívüli valóságról nyújtanak tudást, ezért inkább a történeti narratívához kapcsolhatók. Philippe Lejeune írásaiban nagyjából ezt a tulajdonságot fedi le a referenciális paktum. Lejeune megfogalmazásában: „Céljuk nem egyszerűen a valószerűség, hanem a valóhoz való hasonlítás, nem valóság-effektus, hanem a valóság képe.”1' Viszont a valóságtartalom mégiscsak a szerzőtől eredeztethető, tehát ennyiben mindenképpen szubjektív, egy nézőpontot mondhat magáénak, és nem mentes az utólagosságtól.

Végül Vágó Márta memoárjának két jellemzőjét szeretném körüljárni. A memoár szövegének egyik érdekes, említésre méltó eljárása a tükörnek - a hagyományosan az önvizsgáló, önelemző írások szimbólumának - bevezetése egy kisebb, önreflexív jelenetben. A szöveg elején felsejlik a szoba berendezésének egy darabja, szemben az emlékezést megkezdő íróval. Gusdorf szerint a tükörben megjelenő kép fizikai, anyagi hatása nagyban elősegítette az önelemzés Szent Ágoston által elindított hagyományának megerősödését, egy új irányú lelki orientáció létrejöttét. Ez járult hozzá az önéletrajz, mint műfaj megteremtődéséhez.12 így az önéletrajzhoz leggyakrabban csatlakoztatott metaforikus azonosítás a tükör, illetve az ehhez kapcsolt funkció a lelki önvizsgálat. A tükör jelentősége a reneszánszban teljesedik ki, mely az önarckép és a portréfestészet kialakulásának időszaka.13 A tükör jelentőségét az önéletrajzokkal foglalkozó szövegében Paul de Man is kiemeli, hiszen „tükrös” struktúráról beszél, a szöveg szerzője és a szövegbeli szerző tükrös párjával, melyek részt vesznek az önéletírásokra jellemző identifikációs folyamatban.

Vágó Márta írásában a tükör az önértelmezést és az írást katalizáló, és egyben kifejező szimbólumként jelenik meg. Az önvizsgálat azonban a tükörkép koherens voltával szemben felfeslő, darabos és hiányos képet mutat. Az önmagát szemlélő „én” idegenként éli meg saját arcát. És ahogy az arcot csak az apró kötőszövetek

10 Suleiman, Susan Rubin: „Problems of memory and factuality in recent. Poetics Today, 21:3, 2000, 544.

11 Lejeune, Philippe: „Az önéletírói paktum.” i. m. 37.

12 Séllei Nóra: Tükröm, tükröm... írónők önéletrajzai a 20. század elejéről. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000.13.

13 Bókay Antal: Az önéletrajz és szelf-fogalom dekonstrukció és pszichoanalízis határán, i.m. 35-36. pp.