Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Zelena András: József Attilai költeményeinek értelmezése Danto művészetdefiníciója és imitációelvűsége tükrében
Zelena András »József Attila költeményei... 41 Freud tehát főleg a szexuális traumákat emelte ki, amelyek a szülő-gyerek kapcsolatának meghatározó pillérei. Munkásságában főként a korai szexuális traumákra fókuszált. Freud a trauma fogalmát beemelte a pszichoanalízisbe és azt gondolta róla, hogy ha az embert trauma éri, akkor a szervezetet olyan mennyiségű inger éri, hogy annak levezetése vagy feldolgozása a szokásos módon nem sikerül, így zavar keletkezik, így az egyén nem tud megbirkózni a folyamatosan halmozódó ingerrel. Később az is érdekelte, hogy az egyén hogyan tud megküzdeni vele, s milyen egyedi különbségek vannak a trauma fejlődésében. Ha az egyén megreked érzelmi, indulati vagy személyiségfejlődési szakaszában, akkor bizonyos traumák fixálódhatnak és minden egyes újabb lelki megrázkódtatás ezen a ponton tör be az egyén személyiségébe. Ott lesz a sérülés, ahol korábbi fixádéi voltak. Az egyéni trauma -nevéből is adódik- szubjektív fogalom és mindenki számára mást jelenthet; relatív, ki mit tekint traumának. Minden attól függ, hogy az egyén hogyan értékeli a vele zajló eseményeket, hogyan éli meg a vele történteket. A trauma fogalma az utóbbi években egyrészt differenciálódott, másrészt a hétköznapi nyelvhasználatba való begyűrűzése folytán tágult is használati köre. Utóbbit mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a pszichológia és a pszichiátria a különböző veszteségekre is a trauma terminust használja. Egy csoportosítás szerint a trauma lehet valódi vagy vélt tárgyveszteség13. Bizonyos szinten a veszteség kezelhető, traumáról akkor beszélhetünk, amikor ez a veszteség elhatalmasodik az egyénen és újra és újra visszatér. A traumát elszenvedett ember állandóan kénytelen foglalkozni a vele történtekkel. A traumatikus élmény gondolataiban, álmaiban, fantáziájában ismételten visszatér és egy életre szóló lelki gyötrelmet okoz. A traumatogén események hatására megjelenő tünetek olykor visszahúzódnak, s csak évek, évtizedek után nyilvánulnak meg ismét olyan tünetek formájában, melyek hátterében csak ritkán ismerhető fel egy esetleges valódi bántalmazottság illetve a traumatizáltság ténye. A gyermekkorban elszenvedett traumatikus tapasztalatok gyakran vezetnek sajátos viselkedési mintázatokhoz, és okoznak zavarokat nemcsak a viselkedésben, hanem a lelki-testi életben is. A trauma egyik nagyon fontos tulajdonsága, hogy ezek a traumatikus tapasztalatok gyakran szövődnek át a szégyen és a bűntudat érzésével. 13 Gyáni Gábor: Trauma, emlékezet, kultusz. Élet és Irodalom, 2006.45. 6.
