Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Zelena András: József Attilai költeményeinek értelmezése Danto művészetdefiníciója és imitációelvűsége tükrében
40 Új Dunatáj • 2012.1-2. szám Mind a trauma „személyes egyediségét”, mind a történetiségét figyelembe vevő szemlélet megállapításai helytállóak lehetnek egy tágabb kontextuséi irodalomértelmezés számára is, melynek célja a költői én megkonstruálásának, vagy meg nem konstruálásának módjait és miértjeit vizsgálni. így e cikkben túllépek a tisztán freudi elemzésen, és figyelembe veszem például LaCapra nézeteit, aki nem pszicholanalitikai megközelítésből szemléli a trauma fogalmát, hanem történeti, szociokulturális és politikai leírást ad róla. A történelem és a kultúra találkozása a traumával és fogalmi kategóriáinak felhasználása az egyéni trauma magyarázatában (például a veszteség és a hiány elhatárolása) értékes adalékokat adhat az irodalomtörténet számára. József Attila traumáit számba véve lehetőség van arra, hogy a Bókay által szelf-analízisnek és szelf-konstrukciónak11 nevezett folyamatot ebből a szempontból vizsgáljuk. Úgy vélem, különösen érdekes megfigyelni - továbblépve Bókay elemzésén -, milyen további lehetséges implikációkat hozhat a két szemlélet ötvözése, kiegészítve például Caruth traumaértelmezésével, vagy Brisonéval12. A trauma pszichológiai vonatkozásai: a pszichés (egyéni) trauma A pszichés (egyéni) trauma fogalmát először a pszichiátria és pszichoanalízis dolgozta ki. Eredetileg orvosi értelemben használták; sebet jelentett, főként fizikai hatás révén keletkező szöveti szétválást. A seb után heg, tehát következmény marad. A 19. század második feléből származik az első írásos feljegyzés, amely a traumát nem valami fizikai sérülés utáni következményként, hanem idegrendszeri sokként írja le: olyan gondolatként, amely megbetegít. Az első nagy hatású tudós Freud volt, akinél központi szerepű téma volt a trauma, különösen annak kialakulása és egyénre gyakorolt hatása. A Tanulmányok a hisztériáról című írásában azt állította, hogy a hisztériás személy elsősorban traumatikus emlékektől szenved, amelyek tudattalanul bukkannak a felszínre. Ezek után szexuális szemszögből magyarázza a traumatikus élmények előbukkanását. Az ún. „csábítási elmélet” szerint a lelki megbetegedés a gyermekkorban elszenvedett szexuális trauma (amely általában a gyermeki képzeletben történt) miatt alakul ki. 11 Bókay Antal: Szelf-analízis és versépítés József Attila költészetében. Thalassa, 2005.2-3. 5-47. 12 Brison, Susan: Aftermath: Violence and the Remaking of a Self, Princeton University Press, Princeton, 2002.
