Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Gintli Tibor: Szövegközelben (Egy ciklus - egy könyv)
Gintli Tibor SZÖVEGKÖZELBEN (Egy ciklus - egy könyv) Több oka is van annak, hogy jelen konferenciára, mely többek között a József Attila-kutatás legjelentősebb személyiségeinek életművét is értékelni/méltatni hivatott, Tverdota György Tizenkét vers c. monográfiájáról szól előadással készültem. Az egyik egy tudományos szempontból tulajdonképpen irreleváns, de számomra korántsem érdektelen személyes indok: baráti kapcsolatunk kezdetén ez volt az első dedikált kötet, amelyet tőle kaptam. A szakmai megfontolások közül kiemelkedik az a szempont, hogy a Tizenkét versben olyan szövegértelmezői célkitűzést látok megvalósulni, amely mindig is vonzott: a legapróbb részletekbe menően, az olvasási folyamat visszaadhatatlan gazdagságához közelítve beszámolni a megértés során bejárt útról, egészen az egyes szavak értelmezésének hátterében meghúzódó megfontolásokig. Bár az Eszmélet tizenkét nyolcsorosáról már korábban is született két könyv s két, könyvnyi terjedelmű tanulmány, Tverdota György vállalkozását e tárgykörben mégis egyedülállónak vélem. Ennek egyik oka, hogy olyan időszakban látott napvilágot ez a kötet, amikor a szocializmus évtizedei múltán József Attila költészetének jelentőségét már nem volt szokás a róla szóló művek terjedelmével alátámasztani, s amikor a hazai tudományos divat egy időre háttérbe szorította a monográfia műfaját. Mindannyian emlékezünk rá, hogy nem is olyan régen szinte sikk volt lesajnálni az egy témát több oldalról körüljáró nagyobb terjedelmű munkákat, mert a holisztikus szemlélet metafizikai bűnének árnyéka vetült rájuk, még mielőtt még bárki is felütötte volna a fedelüket. Mára az is tudománytörténeti közhellyé vált, hogy a hazai irodalomtudományban éppen a Tizenkét vers születésének évtizedében erősen jelen volt egy olyan irányzat, amely a szövegek értelmezésétől mindenáron az elméleti belátások közvetlen, azonnali hasznosítását várta el. Egyegy mű interpretációjának értékét sokak szemében az adta meg, ha a legfrissebben importált teória érvényességét minél látványosan szemléltette. Ez az értelmezési gyakorlat nem sok esélyt adott a befogadói és a szövegnek tulajdonítható horizont összeolvadására, a szöveg és az olvasó párbeszéde helyett az elmélet monológja hallatszott, már a kérdések előtt megszülettek a válaszok. Bár az igazi olvasásban mindig van valami a kalandból - az induláskor még nem tudjuk hova érkezünk majd - e koncepciós elemzések gyakran már az olvasás előtt tisztában voltak az értelmezés végkövetkeztetéseivel.
