Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Árpás Károly: A Margit-értelmezés körei
Árpás Károly • A Margit-értelmezési körei 51 Kettőzés: romantika vagy posztmodern? A költő Baka István a 20. századi mesterektől tanult; az epikus alkotásokban azonban olyan fogásokkal találkozunk, amelyek éppen úgy kapcsolhatók a romantikához vagy a posztmodemhez. Az egyik ilyen kedvelt megoldása a kettőzés. Ez nem az alteregó / hasonmás egyszeri alkalmazását jelenti, hanem alakok, témák, motívumok vagy éppen események olyan ismétlését, amely a megerősítés mellett többre utal. Figyeljük meg a korábban említett tér- és idősíkok meghatározását! Két lét-helyzet rajzolódik ki előttünk: a harminchárom éves könyvtáros világa és a tizenhat éves kamaszé (a kettő közötti átjárást a fel-feltámadó emlékezés és a Koleszár Béla-i kísértés biztosítja). A kamasz világ hihetetlenül (és töredékesen) pontos: helyszínmegnevezések, utcanevek, belső leírások olyan intervallumokban, amelyekben még a perceknek is jelentőségük van. A könyvtáros életkörülményei csupán jelzésszernek: nem tudjuk még a hónap nevét sem, nincs megfogható támpont a napra, s a napszakok is viszonylagosak. Nem ismerjük a könyvtár beosztását, az utcákat, sőt valójában a lakást sem. A szerző egyeden jelenbeli helyszín részletezéséhez ragaszkodik: a régen meghalt órás üzletét írja le - ahol a kísértő megjeleni, ahol a megkísértés megtörténik. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a kamasz nem tér vissza, csupán az alkoholos bódultság különböző fokozataiban eltérő pontossággal emlékezik - ezt támasztja alá, hogy Márta szavai szerint látták éjjel részegen bódorogni7. Két világ egy fantasztikus köldökzsinórral összekötve, vagy két világ egymásba csúszása egy már állatokat látó/láttató (rém)látomásban? Gondoljuk meg: Koleszár Bélához = Mefisztóhoz egy részeges éjszakán jut el a narrátor, majd elveszíti eszméletét. A város állomásán ébred - s az időutazás végére az uszkár figyelmezteti; majd ismét az állomáson tér észhez. Ugyanilyen kettőzés a cselekmény alapváza is: két csábítás (Mártáé és Margité) kapcsolódik össze. Csakhogy másképpen történnek: Márta mintegy megkönyörül az „elhagyott”, magányos, az alkoholizmus határán álló munkatársán. Margitot pedig alkoholtól gyengítve elragadja a hiúság: a Nyugatról jött, különös férfi titkaival és az ajándékkal. De hol van a Férfi ? Nézzük meg közelebbről a személyeket! A legfontosabb szereplő az E/1 -es elbeszélő. Nagyon keveset tudunk meg róla: lassan alkoholistává képezi magát, kilenc évi házasság után elvált feleségétől, kamaszkori álmai és vágyai nem váltak valóra, kiskeresetű, peremlétben önsorsrontó magányos figura. A kettőzés itt nem a tudathasadásos megoldáson alapul, hanem a számvetési kényszeren. Ez ugyanakkor csapda is: a főszereplő nem a jelen problémáinak megoldására figyel, hanem (egyfajta modern Oidipusz királyként) a jelenhez vezető utak első elágazását kutatja. Az első említett nő, Ilona ugyanúgy kettős képben jelenik meg, mint a szeretett lány, Margit. A felnőtt elbeszélőt elhagyó feleség mellett föltűnik a hazudott fiatal lány, az
