Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Fried István: Töredék? Verskezdemény? Vázlat?
48 Új Dunatáj • 2011. július aki Kosztolányihoz hasonlóan nemcsak a „remekművet”, a tökéletesre csiszoltat, a végső (?) formáját elnyertet hiszi költészetnek, hanem a maga örömére alkottat is, amely semmi mást nem akar, mint önmagának tetszeni, önmagával játszani. Még egy versfajtát írok ide, amely a rímhalmozással dúsítja föl és szorítja szűkebb térre a személyességet. Grammatikailag bizonyára a feldúsítás mellett szavaz, a halmozás, amely túlzásba csap át, azonban a személyességet látszik megkérdőjelezni. Az egyes szám első személyű birtokos személyragok hozzájárulnak a rímképződéshez, „inflálódásuk” viszont aligha engedi a külön-külön jelentések megteremtődését. Voltál étkem és borom Szeretőm és doktorom Kisasszonyom, asszonyom puha meleg bársonyom aranyom Elképzelhető volna, hogy egy a feleségnek üzenő vers kezdete lenne, amely a rímhalmozással egyben kimerítette volna saját lehetőségeit? Vagy csupán - ismét - próbája a nyelvnek, amely a hódolatot meg a hálát halmozással kívánja kifejezni? Esetleg egy másutt olvasott versformával vetélkedés? Kosztolányi a tőle megszokott nyelvi szétbontások, összerakások strófájával áll elő a Szerelmes versben: Az életem elrongyolom, olyan már mint egy rongy alom, de még a föld is langy alom csak hálj te vélem angyalom. (És csak zárójelben: a Könyörgés az ittmaradókhoz az alábbi rímeket csengeti össze: olykoron-torom-ostorom-monostorom). A Babits-vers a formai kísérlet ellenére is visszafogottabb, mint a Kosztolányié, elhihetőbbé teszi az „udvarlás” gesztusát, mint a hangi megfelelésektől elragadtatott Kosztolányi; ha tetszik, Babitsé „megkomponáltabb”, az egyszavas utolsó sorral kihegyezettebb, mint a szakrális mezőbe tartozó angyalom-ot deszakralizáló, a testiség szférájába vonó Kosztolányié. A Babits-vers elhárítja az anagramma lehetőségét, a Kosztolányi-vers mintegy „programjává” teszi. Ugyanakkor összefűzi a két rövidverset a rímeltetés hasonló „technikája”, a Kosztolányié ezúttal személyesebb, hiszen elrongyolni kész életét teszi kockára, a Babitsé a másik közelségét helyezi a vers tengelyébe. Bízom abban, hogy
