Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 4. szám - Aradi Gábor: Adatok a szekszárdi várpincéről

70

Új Dunatáj • 2011. december

igénylő az 1929. máj. 14-én megalakult a Szekszárdi Borvidéki Bortermelők állami ellenőrzés alatt álló Pinceszövetkezete (megbízott ügyvezetője vitéz Vendel István, Szekszárd polgármestere) lett. A bérbeadóval 1000 pengő évenkénti bérösszegben egyeztek meg és 25 évre kívánták a pincét bérbe venni. A hosszú bérleti idő indoka a szövetkezet beruházási szándéka volt. Az alispáni hivatallal a szerződést 1929 szeptemberében kötötték meg. A beígért beruházás 3 db egyenként 300 hl-es cementhordó, jobban mondva cementkád beépítését jelentette. A terveket a Rostock és Baerlocher álló hordókat gyártó, a Bécs melletti Klosterneuburgban székelő cég készítette. A három kád egymás mellett helyezkedett el. Hosszúk 10, 10 m, magasságuk 4 m, szélességük 3, 75 m volt. (A pince keleti szárnyán lehet látni a kádak külső falát. Mára már a kádakat lefedték, egy részüket elbontották.)

A szövetkezet 1929. október elsején vette birtokába a pincét. Modernizációt célzó befektetése nem a vállalkozás rendelkezésére álló tőke bőségéből következett, hanem annak reményében kerülhetett sor, hogy az elkövetkező hónapokban, években a gazdasági helyzet jobbra fordul, a borkereskedelem fellendül. A tőkeerő hiányát mutatja az a pinceszövetkezet által írt, 1929. szeptember 7-i folyamodvány, melyben a vármegye bérpincéjének évtizedek óta elmaradt belső tatarozását kérelmezte. Különösen az első két helyiség felújítása vált szükségessé, ennek költségvetése 150 pengőt tett ki. Levelükben hangsúlyozták „nagyon méltányos volna, ha rendes és tiszta helyiségek állnának" rendelkezésükre. Azt is kérték, hogy az alispán vegye figyelembe „a most alakult szövetkezet gyenge anyagi erejét, mely lehetetlenné teszi, hogy maga erejéből ezen tatarozást végrehajtsa.. ”13

A pinceszövetkezet is megpróbálkozott a pincében kutat fúratni, de tervük elmaradt. Végül a városi vízvezetékre csatlakoztatták a pincét.14 A 25 évre kötött bérletük 1944-ig, illetve 1949-ig állt fenn.

Nemcsak napjainkban, hanem több évtizeddel ezelőtt is mértek ki bort a belátogató vendégek számára a szekszárdi pincében, pl. az 1930-as években a filléres vonatokon15 ideérkező turistáknak. Ekkor a borkimérés a szekszárdi pincénél csak ideiglenes, esetleges lehetett. Volt persze a szövetkezetnek rendszeresen nyitva tartó borüzlete más településeken, így pl. Dombóváron is. Az állandó borkimérés azonban panaszok forrása lett, mert a betérő vendégek türelmetlenül, már az utcán megkezdték a finom nedű elfogyasztását. Ennek megtörténtét egy 1937-1938-ban lefolytatott minisztériumból

13 TMÖL AI 14987/1929.

14 TMÖL AI 9601/1934.

15 A MÁV által indított rendszeres járatok, melyeken nagyobb létszámú utas kedvezményesen utazhatott egy bizonyos állomásra és azonos céllal. TMÖL AI 16163/1937.