Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Csekő Ernő: Szekszárd házai és háztulajdonosai a 19.század közepétől az 1920-as évekig
60 Új Dunatáj *2011. december 5. HÁZTELKEK MÉRETEINEK MEGADÁSA, ILLETVE TOVÁBBI ADATOK A HÁZAKRÓL. Az adattár alapadatai (év, házszám, tulajdonos/ok/ neve) mellett továbbiak is bevonhatóak a készülő kötetbe, még ha azok nem is állnak minden időmetszet (év) kapcsán rendelkezésre. Egyik ilyen a háztelkek méretadatai lehetnek, amelyeket elsősorban a telekkönyvekből, illetve a telekkönyvi betétek birtoklap részéből gyűjthetünk össze. Házakra vonatkozóan is elképzelhető további információk bevonása. Itt elsősorban a Népgondozó Hivatal által a II. világháború befejezését követően felvett - s általam már korábban említett - lakóház-összeírás jöhet szóba, amely az egyes lakóházakban található lakrészek megoszlását, számát és típusait is feltünteti. 6. Adatok a tulajdonosokról. Ha a háztelkekre és az épületekre vonatkozóan is lehet pluszadatokat bevonni, akkor ugyanez elképzelhető a tulajdonosokról is. Az ő esetükben leginkább a foglalkozásuk megadásának van értelme, melyre a legalkalmasabb forrásnak a szinte minden második, harmadik évre rendelkezésre álló választói névjegyzékek tűnnek, Ez még akkor is igaz, ha a dualizmus korában felvett névjegyzékek - a magas választójogi cenzus miatt - a felnőtt férfi lakosságnak megközelítőleg csak 25-30%-át tartalmazzák. (Megjegyezzük, hogy 1920-tól a népesség jóval nagyobb aránya rendelkezett választójoggal, s került felvételre a névjegyzékekbe.) Mindezeken túl még további kérdések, problémák is felmerül(het)nek, így például minden bizonnyal a feldolgozás során okoznak majd nehézséget a névazonosságok is, még akkor is, ha annak feloldására a vizsgált korszakban előszeretettel használták a ragadványneveket, vagy épp a feleségek családneveit. Kérdésként merülhet fel még az az egyáltalán nem mellékes szempont is, hogy az adattárat elektronikus, vagy épp hagyományos, nyomtatott formában érdemes-e elkészíteni, közzétenni. Sok indok szól az elektronikus formátum mellett, hiszen akár adatbázissá fejlesztve, sok funkciót lehet abba beleépíteni. Viszont saját, illetve intézményi szintű tapasztalat alapján azt is elmondhatom, hogy ilyen típusú adattár mindennapi használata során - s főleg egy-egy adat megkeresése alkalmával - a levéltáros, a kutató, vagy az egyszerű érdeklődő is előbb csapja fel a kötetet, mint hogy az elektronikus adatbázisba lépjen be. Előadásom végén összegezve az eddig elmondottakat, azt hiszem a soproni adattár példáján - mégha több tekintetben nem is olyan kiválóak az adottságok, mint Sopron esetében - van, s lenne értelme egy hasonlót Szekszárdra is elkészíteni. Meggyőződésem, hogy az érdemben gazdagítaná a város helytörténeti irodalmát, nagymértékben elősegítve a helytörténeti jellegű kutatásokat. Ugyanakkor véleményem szerint az adattár munkálatai (adatgyűjtés, feldolgozás, szerkesztés, közreadás, stb.) legeredményesebben egy két-háromfős team jól összehangolt tevékenysége révén valósíthatóak meg.
