Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 4. szám - Csekő Ernő: Szekszárd házai és háztulajdonosai a 19.század közepétől az 1920-as évekig

3/b kép. A Szent László utcai ház

A dualizmus korában a virilistáknak hívták a legnagyobb adófizetőket, akik a magas adójuk alapján gyakorlatilag automatikusan, de legalábbis választás nélkül voltak tagjai a megyék és a nagyvárosok közgyűlésének (törvényhatósági bizottság), illetve a települések képviselőtestületének. A virilisták e testületetek felét adták, míg a másik felét választották. (Fontos kiemelni, miszerint a virilisták személyi köre nem teljesen egyezett meg pontosan a legnagyobb adózók körével, részben a virilis rendszerbe vitt szabályozás torzítása miatt, részben más okok végett. így például az alább vizsgált két évben sem találjuk a vármegyei virilisták között a város legimpozánsabb épületegyüttesének tulajdonosa, a br. Augusz család képviselőjét.)

Ezúttal Szekszárd vármegyei virilistáival foglalkozom, azaz azokkal, akik Tolna vármegye közgyűlésébe kerültek be magas adójuknak köszönhetően.28 Két házjegyzékkel ellátott évre, az 1880-as és 1900-es évre gyűjtöttem össze - az abban az évben fizetett adóik alapján - az 1881. és 1901. évi virilisták közé került szekszárdiak házait.29 A virilisták száma az előbbi esetben 27 rendes tag és 2 póttag, az utóbbi esetben pedig 37

28 Három szekszárdi virilistákkal foglalkozó tanulmányom közül az elsőként megjelentben foglalkoztam a város vármegyei virilistáival. Csekő Ernő: A szekszárdi virilisek összetétele 1872-1918 között. In: Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk.: Tóth G. Péter, Veszprém, 2002.149-162.

29 Az 1881. évi, illetve 1901. évi vármegyei virilis jegyzékeket az azokat megelőző években, 1880-ban és 1900-ban állították össze. Lelőhelyeik: TMÖL, Tolna vármegye alispánjának iratai 981/1881., illetve 1540/1900.