Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3. szám - Horváthné Papp Ibolya: A modern múlt

70 Új Dunatáj *2011. november

tartottak, amelyek bemutatták a saját falujuk, településük gasztronómiai kultúráját, másrészt szokásvilágát. A fiatalok önállóan dolgoztak, választott témákban, közösen készítettek prezentációkat, részt vettek az élelmiszerek feldolgozásában (gyümölcstartósítás, ételkészítés). Élmény teli alkalmak járultak hozzá, a hagyományos és környezetbarát élelmiszer felhasználás tudatosodásához.

Hogy mennyire szükség volt ere a projektre, és mennyire nem él a mai fiatal generációkban a hagyományos táplálkozási kultúra és a helyi természeti értékek iránti odaadás, azt a projektünkhöz készített felmérések rövid elemzésével kívánjuk érzékeltetni. Egyúttal jelezni is azt a feladatot, amelynek fontosságát a döntéshozóknak, a vidékben, a annak jövőjében gondolkodóknak is fel kell ismerni.

Kérdőívünket a projektnyitó rendezvény kezdetén osztottuk ki, s a rendezvényen vissza is gyűjtöttük. Viszonylag kis arányban vannak képviselve a 30 év felettiek, hisz projektünk alapvetően a fiatalokat kívánta megszólítani. A középkorosztály a városból jövő érdeklődő vendégekből és a főiskolai dolgozókból került ki.

A felmérésből látszik, hogy a hallgatóság 31,13 %-a nem ismerte az ökológiai lábnyom fogalmát, ami azért is érdekes, mert az általános iskolát végzett korosztály, ennél az aránynál 10 %-kal kisebb mértékben volt jelen. Tehát a felnőtt, érettségizett, vagy felsőfokú képzettséggel rendelkezők számára is legalább 10 %-ban ismeretlen ez a fogalom. Ugyanakkor reményre ad okot, hogy az ökológiai lábnyommal való megismerkedést projektünk kezdetekor a résztvevőknek csak 18,29 %-a utasította el. Valószínű, hogy ők azok, akik a mindennapi tevékenységeikben sem vették figyelembe - reményeink szerint csak a projektünk kezdetéig - a fenntarthatóság szempontrendszerét (22,57 %).

A fogyasztói társadalom „gyermekei” számára a társadalmi tudatformálás szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a napi tevékenységeikben a fenntarthatóságra törekvők aránya mindössze 14,01 %. A reményt a javításra, változásra, a valamilyen mértékben már nyitottak 61,48 %-a jelenti. A résztvevők 65,0 %-a a táplálkozás és a ökológiai lábnyom összefüggését érzi, érzékeli. Közülük a húsfogyasztás lábnyom növelő hatását azonban kevesebb, mint 50 %-a ismeri. Ezért is fontos, hogy projektünkben a zöldség- gyümölcsfogyasztás felé tereljük a figyelmet.

A kérdőív kérdéseire adott válaszok bizonyítják a változatosság, az egyedi iránti igényt a táplálkozásban is. Feltűnően nagy (92,22 %) a házi jellegű ételeket preferálók aránya. Ellentmondás, hogy közülük a piacon mégis csak 19,07 % vásárol. Örvendetes viszont a kész- és félkész ételek választásának alacsony aránya, bár valószínű, hogy elsősorban nem a fenntarthatósági szempontok, hanem az árérzékenység a motiváló tényező. Ezt látszik megerősíteni az élelmiszert a város széli nagyáruházakban vásárlók magas (43,58) százaléka is. Ahogy sejthettük, a reklámok hatnak, működnek. Nagyon fontos