Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe
56 Üj Dunatáj • 2010. MÁRCIUS embernek) elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei”3, Isten pedig „... emlékszik rá, hogy porból lettünk. Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni”4. A Prédikátor könyve így vélekedik a halálról: „a holtak semmiről sem tudnak... Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik.”5, „...nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában.. ,”6, „És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt.”7 A lélek tehát Istené lesz, magával viszi, amely feladatot a modern filmekben a „kaszásnak” vagy a nagybetűs Halálnak tulajdonítanak. Annak az oka, hogy visszaköveteli az életet, amit ő maga ajándékozott az embernek, az Újszövetségben válik nyilvánvalóvá: „A bűn zsoldotfizet, és zsoldja a halál.”8 A költő tehát egyáltalán nem hisz a túlvilágban, és ezért teljesen más képet alkot a földi életről, mint ha reménykedne a feltámadásban. Ebben az életben keresi a beteljesülést. Hasonlít Goethe Faustjához, aki eladta a lelkét az ördögnek, mert nem hitt sem a kárhozatban, sem a megváltásban, csak a földi élet szörnyű racionalitásában. Ez a határokba ütköző látásmód azt eredményezi, hogy nincs tisztában saját életével, saját korlátáival és saját halálával sem. A fausti karakter lelki folyamatai olyan összetettek, fejlődése, sikere vagy kudarca olyan látványos, hogy több művészeti ág is foglalkozik vele. Ilyen embertípussal találkozhatunk például a neves orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij Solaris című filmjében is, ahol a főhős, Kelvin képviseli a fausti életérzést. „A fausti ember számára nem a vezeklés, a saját bűneivel való állandó együttlét jelenti a megváltást, hanem a bűnök felismerése és megértése, a szeretet képességének újbóli megszerzése.”9 A „fausti ember” tehát feltámadhat, ahelyett, hogy bűnösen halna meg, ha elég elszánt ahhoz, hogy megpróbálja megérteni a bűneit és képes legyen újból szeretni (a szeretetre való képtelenség is megjelenik Baka költészetében, mint tragikus kudarc). Amellett, hogy kapcsolatba hozza a halállal, az élet forrását, a világ működésének rendjét is Istennel akarja megmagyarázni, ám kételyei erősebbek, mint a meggyőződése. A 80-as években több versébe is beleviszi ezt a gondolatot: „Én nem tudom ki küldött e világba”, „... én nem tudom ki száműzött e földre / ki parancsolt reám szüless meg élj”, „ én nem tudom ki volt ki engemet / kiragadott a semmiből a jóból / 3 Zsolt. 146:4 4 Zsolt. 103:14-16 5 Préd. 9:5,6 6 Préd.9:10 7 Préd. 12:9 8 Róma 6:23 9 Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, Budapest: Helikon kiadó, 1997,133. oldal
