Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe
Szárnypróbák Baka Istvánról ■ Magyar Vivien 57 hogy árnyak közt múlandó árny legyek" (Caspar Hauser). Caspar Hauser egy titokzatos gyermek volt akit a 19. század elején találtak Németországban Nürnberg utcáin. Beszélni és járni alig tudott, majd miután megtanulta a német nyelvet, elmesélte hogy egy sötét pincehelyiségben tartották fogva egész addigi életén keresztül, távol mindenféle emberi társaságtól, majd egy váratlan alkalommal szabadon engedték egy számára teljesen ismeretlen, idegen világba. Története értelmezhető a születés metaforájaként, mivel akárcsak egy újszülött gyermek, ő sem tudott semmit a külső világról és egy szinte öntudatlan állapotból került hirtelen a valóságba. Csecsemőként mind ezt a tanácstalanságot, pánikot érezhetjük, amikor sor kerül az első lélegzetvételünkre, csak éppen nem emlékszünk rá, mint Caspar, aki 15 évvel születése után ismét átélte ezt a sokkhatást. Bár a vers szó szerint nem mondja ki, egyértelműen utal rá, hogy létezik egy bizonyos személy, vagy erő, ami miatt Caspar kikerült a tudatlanságból, és belecseppent a világba, és ami miatt mi is megszülettünk, hogy elkezdhessük életünket. A vers azonban korántsem a világrajövetel szépségéről, öröméről szól. A lírai én büntetésként, szenvedésként, szinte tragédiaként fogja fel azt, hogy élnie kell. Jobb volt a semmiben, a nem-tudásban, fel nem ismerésben tengődni, a lét előtti állapotban, amikor még nem szembesült a világ mocskával, bűneivel. Az élet azonban csak átmenet, véges, múlandó. Miután minden egyén végigszenvedi a saját Don Quijote-i szélmalomharcát, a cél ugyanaz lesz, mint a kezdet, az út körbeér. A Döbling című vers második részének tartalma hasonló a Caspar HAUSERéhez. Abban a pillanatban, amint az ember megszületik, kezdetét veszi a szenvedés, és a születésben ott van a halál: „megnyílt a menny és méhéből kihullott s már éhesen bőg a kisded halál”. Az álom, a sötétség, az öntudatlanság állapota menthet meg az élettől: „aludj aludj felébredned tilos”. Bakához hasonlóan Paul Verlaine is felhasználja Caspar Hauser szimbólumát Gáspár Hauser dalol című versében: „Későn jöttem? Korán? Miért? Mit keresek én e világban? Meghalok a szomorúságban; imádkozzatok lelkemért.” Azonosítja magát az árva fiúval, aki nem találja a helyét a korában, és magyarázatot keres létezésére. Úgy érzi, hogy aki elrendelte világrajövetelét, tévedett és hibás korban „helyezte el”. Az élet mint büntetés fogalma az Átutazóként lényege, „...ma sem tudom hogy honnan és miért / űztek ki mily halálos bűnökért / vezeklek míg lesújt vagy megbocsát / az Isten és utazhatom tovább”. A földi élet itt is szenvedést, száműzetést jelent, de csak átmeneti, mint egy állomás, ahonnan hamarosan továbbvisz a vonat egy másik helyre.
