Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe
Szárnypróbák Baka Istvánról • Magyar Vivien 55 szüksége rá: meg sem hallgatja a fohászkodást. Babits Mihály is hasonlóan gondolkodik Isten jelenlegi „közreműködéséről”, sőt, a földdel kapcsolatos érdekvesztettséget és visszavonulást a Sátánra is kiterjeszti: „Az Isten és ördög két jó hivatalnok. Menynyivel vadabb lett és gazabb a világ, mióta az Ember, e gyenge akarnok viszi mindkettőnek ürült hivatalát!” (Babits Mihály : Az Isten és ördög...). Babits szerint tehát jobb volt akkor a világ, amikor még nem az ember állt az élén; az emberre a teremtésben esett „hibaként” tekint. A Zsoltár című versben Baka szintén adminisztrátori feladatokkal ruházza fel Istent, papírmunkán keresztül irányítaná a világot, ha nem lenne „ürült hivatala”: „Egek bürokratája egy pecséttel /Aláírással még megmentenél”. Baka szerint már nem lehetséges, túl késő, hogy Isten újra a kezébe vegye az irányítást. Egyetlen esélyt lát arra, hogy az Úr újra segítsen a világon: valami olyan szörnyűség történését, amelyet már Isten sem nézhet tétlenül, karba tett kézzel, hanem fel kell hogy figyeljen rá: „Tűzvészek füstje száll - ma éjjel felmarja tán Isten szemét.” (Bolgárok). Ha ez mégsem következik be, akkor az ember megváltoztathatatlanul kárhozatra van ítélve, mert Isten nem bocsát meg azokért a bűnökért, amik miatt elhagyta a világot, és az egyén sem kerül többé feloldozásra bűnei alól: „Isten nem bocsát meg nekem soha.”, „Bár tudom: enkárhozatom alól nem oldozhatföl engem az ima, csak ha elégek véled - ” (Könyörögj érettem). Úgy érzi, nincs rá más mód, hogy megszabaduljon bűneitől, csak ha vállalja a szenvedést, a Krisztus-sorsot. Az Istent, akinek a bocsánatát nem lehet elnyerni, későbbi verseiben magával a halállal azonosítja: „... soká rejtőztél tőlem Istenem / most végre szemtől szemben állsz velem /FELISMEREM VADKANPOFÁDAT” (Zrínyi). Ezzel a verssel Baka ellent mond Ady A vidám Isten című költeményének, mely szerint Isten nem egyenlő a halállal, hanem a halál fölött áll, annak is irányítója: „Összetévesztitek a Halállal, holott Ő a Halálnak is ura /Sakkor vagytok a közelében, ha kötekedtek a Halállal.” Baku versében a halál maga az Isten, ami fordítva is igaz: az Isten maga a halál, egy vaddisznó álarca mögé rejtőzve. A vadkan szimbóluma az erőt, a legyőzhetetlenséget jelképezi, agyarai emlékezetetnek a Sátán-ábrázolások szarvára; Isten, az ördög és a halál egybeolvadnak a vadállat képében. A lírai én már várta ezt a találkozást, még kereste is ezt a pillanatot, és most hogy megtalálta, félelemnek nyoma sincs benne, készségesen áll elébe az elkerülhetetlennek. Ellenfelét kigúnyolja azzal, hogy leleplezi rejtőzködését. Tisztában van vele, hogy mi vár rá, hogy ez alkalommal nincs menekvés, most végleg ki kell lépnie az életből. Hasonló halálra számít, mint Krisztus előtt az Ószövetség alakjai, hiszen egyáltalán nem reménykedik a feltámadásban, nem megnyugvásként tekint a halálra hanem visszafordíthatatlan megsemmisülésként. Több ószövetségi igével alátámasztható ez a halálkép: a Zsoltárok könyve szerint „Ha (egy
