Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám - Sipőczné Miglierini Guiditta: A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov Puskinland című kisregényében

Sipőczné M. Guiditta • A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov ... 33

Ellenpólusként nincs alternatívája, kivonni magát nem tudja az Emlékhely „mindenhol Puskin jön velünk szembe” tipizáló hatása alól. Csak azért lázad, amiért annak idején Puskin is: az individuum akkor is önmaga akar lenni, ha mindent megtesznek uniformizálására.

„Puskin a mi reneszánszunk. Mint Weimarnak Goethe. Ők vállalták magukra azt, amit a Nyugat már a 15-17. században elsajátított. Puskin a társadalmi motívumok kifejezését a reneszánszra oly jellemző tragédia formájában találta meg. Ő és Goethe egyszerre több korszakban élt. A Werther adózás a szentimentalizmusnak. A kaukázusi fogoly jellegzetesen byroni mű. De a Faust, mondjuk, az Erzsébet korhoz tartozik. A kis tragédiák a reneszánsz egyik műfajának természetes folytatását jelentik. Ilyen Puskin lírája is. És ha keserű, akkor nem byronian keserű, hanem úgy, mint Shakespeare szonettjei... Érthetően beszélek?”16

A szovjet Disneyland a szláv kalligráfiával teleírt idézetekkel és a zokogó idegenvezetőkkel, ez a mauzóleummá merevedett álemlékhely nem a Walt Disney-féle gyermeklélek utánzatot idézi, hanem az igazi erkölcsi tekintélyétől megfosztott egykori magas orosz kultúra teljes jogfosztottságát. A különös kaland, amelyben mindenki cinkos - az Emlékhely dolgozói, a „csodabogár” szereplők, Misa, Marianna, Tánya, Beluga, Galina -, nem ér szerencsésen véget.

Nincs happyend, a „szovjet Disneyland” bánatosan hömpölygő életében csak a látszólagos semmitmondás az állandó. Mellékesnek tűnő részletek kapnak hangsúlyt és válnak a történés posztmodern interpretációjának alkotóelemeivé. Míg azonban a fabuláris értelmezés első impresszióra értelmezhetetlen absztrakciónak látszik, egyfajta utólagos beleolvasásnak lehetünk tanúi. Az egyes tematikus motívumok közötti rejtett hasonlóság csak retrospektív módon töltődik meg - a már említett módon - jelentéstartalommal.

Alihanov mottója visszaigazolja és egyúttal át is értelmezi az elbeszélő által a bevezetőben megütött erkölcsi hangot. Az egzisztenciális és pszichológiai tapasztaláskor a főhős közvetlen szemlélete a narrátor intellektuális fölényét valódi erkölcsiséggé, az ábrázolás mikéntjén való filozofálását a valóságba való tényleges - írói kompetenciájú - alámerüléssé változtatta.17

Dovlatov hőse a valóság kézzelfogható világába merült azáltal, hogy képtelen volt kitörni a személyiségét ízekre szedő akaratok ellen, olyan alakzatokat képzelt és csinált saját pszichéjének, melyek megnehezítették és elfojtották a számára nélkülözhetetlen „Puskinséget”. Alihanov a 19. századi valódi realitás, azaz az elidegenedés

16 Szergej Dovlatov: Puskinland. Európa K„ Bp. 2001. p. 29.

17 Pálfi Ágnes: Puskin-elemzések. Akadémiai K„ Bp. 1997. p. 177.