Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - N. Horváth Béla: Kétely és szerep: Illyés Gyuláról
N. Horváth Béla • Kétely és szerep 67 vagy az Egy mondat... Annál is inkább, hisz egy alapos elemzés könnyen kimutathat motivisztikus és szintaktikai hasonlóságokat, egyezéseket. „Átvilágul - hasonló csontrendszer derengtetve: mit is rejt társadalmilag: ragályos alkoholizmus vallási epidémia, depresszió. A sejthasadás törvénye szerint nő az igény újra definiálni. Ki a köztolvaj, az osztály- és népáruló, a demagóg, a szó- diares üzér, s könyöklő s mind a törtető: mert hova is ?- ez nappalodik elő.”- fogalmazódik meg a társadalmi bajok s az erkölcsi romlás tüneteinek feltárását sürgető igény. Az Óda ban ez hasonló verslogikával és költői kifejezésmóddal, de erősebb szereptudattal jelenik meg: „Jogot a boncolóknak, a külszín-, a fölhám-, a látszatrombolóknak kik elválasztva percenként a rosszat a jótól valamit folyvást rendbehoznak, percenként fölmutatva, hogy mikortól gyilkos a gyilkos, tolvaj, a tolvaj, torz már a szép, szép az imént torz, a hős: pribék, s ki az, aki elöl megy...” Persze az Ódában direktebben összefogott a vers szövete, egyértelműbb a költői pozíció. Nem mintha a Közügy aktuálpolitikai célzásai nem lennének az olvasó számára érthetőek: a dákoromán őrület, az erdélyi falurombolás esztelensége, a nyelv, a nemzeti identitás elvesztése elleni tiltakozás. A vers indázó szövete, a hasonlatokkal, közbevetett kérdéssel körbeágyazott, és így újraértelmezést igénylő „tételmondat-kijelentések” más szemléletmódot sejtetnek. Még akkor is, ha tudjuk a vers keletkezési körülményeit, a költőre nehezedő politikai nyomást, feltételezhetően nem a cenzúra kijátszása, hanem egy másfajta, differenciáltabb beszédmód igénye alakította ilyen formára a verset:
