Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Sebők Melinda: Babits az amerikai irodalom áramában
Sebők Melinda • Babits az amerikai irodalom áramában 31 költő sajátos én-központúsága. Individualizmusával azonban meghaladja a lírai én hagyományos pozícióját, mivel versein belül is változtatja a költői szubjektum jellegét. A lét állandó változásának élménye szimbólumaiban rejlik. A csillag, a hullámzó tenger, a fűszál olyan jelképes természeti jelenség, amely az életnek, a születésnek és a halálnak válik jelképévé Whitman későbbi költeményeit már a polgárháború élménye ihleti. (.Drum-Taps, Dobpergés; The wound Dresser, A sebkötözés). A virginiai hadszíntérre siető költő Lincoln elnök halálára ír elégiát, majd a modern technika vívmányait méltatja To a Locomotive in Winter (Téli mozdony) című költeményében. Szabad verseinek zuhataga, hömpölygő sorainak belső ritmusa a tenger állandó hullámzását sugallja, mely szüntelen mossa a partokat. így válik a fűszál mellett a víz motívuma költészetének állandó jelképévé. Nem a Poe-féle dallamosság, hangfestés adja lírájának zeneiségét, hanem a vers szerkezeti felépítettségéből fakadó ritmikus ismétlődés, felsorolás. Babits - akit már 1905-ben foglalkoztatott Whitman lírája - e sorokat küldte 1905. szeptember 1-jén Juhász Gyulának: Kedves Juhász, - látja, hogy írtam Önnek levelet, azt is látja, hogy sokáig haboztam elküldeni - most elküldöm csupa bizonyságul is, hogy megírtam. [...] Fogok küldeni néhány modern angol költőnek müveiből való szemelvényeket is, melyeket egyenesen Önnek fordítottam. Swinburne (a Baudelaire-utánzó) Browning (Der Dunkele), Wordsworth, remek szonettjeim vannak tőle - Poe, Tennyson (on revient toujours) és Whitman. Ezekből küldenék azon reményben, hogy Ön is megörvendeztet az önéivel11 Whitman Halál-ének című versének Babits-fordítása két évvel később, 1907. március 31-én jelent meg a Szeged és Vidéke című lapban, melynek szerkesztőségébe Juhász Gyula vitte be az éppen a szegedi főreáliskolában tanító költőbarátját. Whitman Halál-énekében az amerikai író egész költészetét meghatározó motívumok sűrűsödnek: a csillag, a tenger, a hullám, a halál. Ezek az alapmotívumok - melyek összefogják az anaforikus szerkesztésű szabadverset - Babits fordításában a fontos szerepet kapnak: „A csöndes éjszaka sok csillag alatt, az óceán partja, a rekedt, zúgó hullám, akinek hangját ismerem, és a lélek, mely tefeléd fordul, óh nagy és sűrű fátyolú halál, és a test, mely nyugodtan fészkel közeledben.
