Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 4. szám - Sebők Melinda: Babits az amerikai irodalom áramában

Sebők Melinda • Babits az amerikai irodalom áramában

29

mintegy titkos rím után össze a csilingelés itt, melyre bong a sok harang, sok harang, giling-galang, gingalang -és e csengés és e bongás, melyre bong a sok harang”.

A harangok című versfordítás először a Magyar Szemlében jelent meg 1906 augusztusában. Babits másik híres Poe-fordítása a 108 soros A holló című ballada, mely a szeretett kedves elvesztése miatti fájdalomról szól. A „nevermore” akusztikus ismédődése, az egész költemény mély hangrendű magánhangzói a ballada vészjósló hangulatát fokozzák. A fekete holló démoni ereje, a „nevermore” ütemes ismétlődése refrénszerűen sugallja a közeledő végítéletet. Babits a költemény fordításakor nem feltétlen volt szöveghű: a versdallam kedvéért betoldott egy-két szót (csöndesen, rémesen), az eredetileg mély magánhangzókat pedig magas hangrendűre cserélte. Csupán az utolsó versszakot idézve is megfigyelhető az eltérés az eredeti szöveg és a Babits-fordítás között. A belső rímrendszert megtartva ugyan, a költeménynek nemcsak szókészletén változtatott, a strukturális-akusztikai különbség is szembeötlő:

„And the Raven never flitting

still is sitting, still is sitting On the pallid bust of Pallas

just above my chamber door;

And his eyes have all the seeming

of a demons that is dreaming,

And the lamplight o’er him streaming

throws his shadow on the floor;

And my soul from out that shadow

that lies floating on the floor Shall be lifted - nevermore!”

„És a szárnya meg se lendül, és csak fent ül, és csak fent ül, fent ajtóm fölött a Pallas sápadt szobrán, csöndesen.

Álmodó rémhez hasonló szemmel ül a szörnyű Holló, míg a lámpafény elomló árnyát veti rémesen s lelkem e padlómon-ringó árnyba fullad csöndesen: nem szabadul - sohasem.”