Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Kelevéz Ágnes: Egy filológiai talány megfejtése: Görög betűk és arab számok összefüggése Babits Angyalos könyvében
Kelevéz Ágnes • Egy filológiai talány megfejtése 13 a „csataroncsolt” (ahogy Arany nevezi)21 harcosok sebesüléseinek, halálának leírására találja. Ami igazán meglepő, hogy még az Arany által használt „Barát baráttal szembe ví” figura etimologicához is talál hasonló formát Homérosznál: „Férfiú férfiút ölt”, vagy a „hullám hullámra kél” kifejezéshez a „bajra baj áradt” homéroszi helyet párosítja. Tehát nemcsak az eposzi kellékek, a „classikai fogások”22 jól ismert részleteire keres példát, hanem a költői nyelv használatának, a hasonlatok, a fordulatok, a frazeológiai egységek alkalmazásának összefüggéseit is kutatja. Jellemző példa a csodás elem működésére kigyűjtött hely. Arany a Keveháza 14. szakaszában Keve halálát, melyet a hunok által kilőtt nyilak okoznak, az isteni akarat jeleként írja le: Éles a Makrin fegyvere, Nem bánta azt erős Keve; Ötét, - Hadúr akarta így! - Hunok közöl sebhette íj... Babits ehhez a versszakhoz két homéroszi példát is lejegyez, mely az isteni akarat beteljesüléseként írja le a harctéren történteket, görög számmal jelezve az éneksorszámát és arab számmal az előfordulás pontos sorszámát: A 5 (1. ének 5. sor): „Betelt vele Zeusz akaratja”23; E 120 (14. ének 120. sor): „Zeusz és más istenek óhaja volt tán”. A költői felkiáltás, mint a harc során történtek isteni akaratként való megállapítása a Homérosztól kezdve formálódó eposzi közvagyon egyik jellegzetessége, melyre Arany is felhívja a figyelmet a Zrínyi és Tassá című dolgozatában. „Költőnk ugyanis »félcsodásan« isten akaratjának tulajdonítja azt, mi alább emberileg is indokolva lesz. [...] A classicai régiség ismerője számos hasonló helyre fog emlékezni, midőn az isteni hatalom befolyása emberi dolgokra ily röviden, csak egy odavetett vonással jeleztetik.” 24 A hősies halál magasztalására, mint az Iliász és a Keveháza közös jellegzetességre kigyűjtött utalás is jellemző példa Babits asszociációs technikájára. Az elesett hunok sorsa a dicső halál jelképévé válik a Keveháza ban: „Szép a halál a harcmezőn, / Valaki ott meghal dicsőn: / Bajtársi őt pajzson viszik, / Ijját, tegzét mellé teszik.” Ehhez hasonlóan bíztatja Hektor a Babits által kigyűjtött utalás részletében (O 496) a trójaiakat a csata előtt, hogy a hazáért meghalni dicsőség. A szövegkörnyezettel együtt érdemes a részletet idézni: „és ki / megsebesül sorotokban, meghal, sorsa betellik, / haljon csak: nem lesz csúfság, míg óvja hazáját, / halnia:” (15. ének 494-497.) A harcosok ösztönzése, a hősies halál magasztalása is az eposzi hagyomány fontos része. Arany Zrínyi beszéde kapcsán fogalmazza meg hasonlóan, hogy a halál vállalására való biztatás is jellemző eposzi kellék: „a vezér tiszte [...] felébreszteni s táplálni a lelkesedést” a tömegben.25
