Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Méhes Károly: Ablak a világra
12 Új Dunatáj • 2010. március ponos sapkás férfi. Hát a drága professzor úr rúgatott ki a főiskoláról. Ezerkilencszáznyolcvannégyben, drága professzor úr. Mert ideológiailag alkalmatlannak bizonyultam a szocialista ifjúság nevelésére. De örülök, hogy látom, drága professzor úr. Nézze, ez lett belőlem. Jakab Ernőből. Nem lettem tanár, nem bizony. Remélem, jól van, drága professzor úr. A Jóisten tartsa meg sokáig, szükség van az ilyen emberekre! Ezt kiáltotta végül a pomponos sapkás férfi, azzal kivágtatott a posta épületéből. Kárl lesunyt fejjel lesett körbe. Senki sem szólt hozzá, csak két öregasszony súgott össze az oszlop mellett. Azt akarta mondani fennhangon, hogy Tessék, komplett bolond!, de nem szólt egy szót sem mégse. A csekkeket egyeüen mozdulattal a zsebébe gyűrte. Majd lassú, de határozott léptekkel hagyta el a termet ugyanazon az ajtón, ahol a pomponos sapkás. Ott állt az ablakban, és nézte a narancssárga csíkozású királykék eget. A szemközti ház bádogereszén most is egy galamb gubbasztott. Kárl lenézett a Nyíl utcára, ahol semmi mozgást nem észlelt. Megint a galambot kereste a szemével. Minden perccel sötétebb lett. Aztán a kezébe vette a pisztolyt, ami délelőtt még a kirakatban pihent. Most különös, éles fénnyel csillogott az alkonyati fényben. Bécs, 2008. december 2.