Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: Imagológia-komparatisztika
Fried István IMAGOLÓGIA - KOMPARATISZTIKA Az az irodalom és irodalomtudomány között mindig is létezett feszültség lényegében onnan adódott, hogy valójában egzakt válaszok nemigen adhatók alapvető kérdésekre: mi az irodalom? Mi az irodalomtudomány tárgya? Illetőleg: miben kompetens az irodalomtudomány? A „szoros olvasás”-t az elemzés nélkülözhetetlen feltételének vélő elgondolás1 és (korántsem a marxista felfogás, hanem) az irodalmat tágabb, nem kizárólag művészeti kontextusában szemlélő nézet egyként úgy határozta meg magát, mint amelyet betemethetetlen szakadék választ el a másiktól, minek következtében hol a történetiség elve sérült, hol az irodalmi alkotás feloldódott (jobb esetben) az írói életrajzokban, (rosszabb esetben) a társadalmi tendenciák illusztrálásában. A följebb vázolt szituációban erősen vitatottá vált az imagológia1 2 helye az irodalomtudományban, kiváltképpen az összehasonlító irodalomtudományban, mivel az imagológiai képzetek bemutatása során kevés szó esett, olykor egyáltalán nem esett szó arról, hogy miért nevezhető az irodalmi vizsgálódás tárgyának a másikról, az idegenről, a szomszédos népekről, illetőleg népképzetekről megformált, a leginkább színművekben és prózai alkotásokban kialakult vélemény, nézetrendszer, amely aztán visszahatott a közgondolkodásra, előítéletképpen nyilvánult meg, nem utolsósorban pedig a nemzeti irodalom (de nemcsak irodalom, hanem evvel együtt történetírás, képzőművészet és nemzeti operákként funkcionáló színpadi művek) „inventáriumaként” szolgált.3 Másképpen úgy is fogalmazhatnók, hogy a középkori ancilla theologiae-t, netán philosophiae-t felváltotta az ancilla politicae nationalis (a nemzeti politika szolgálólánya). Minek következtében a célzatosan átideologizált alkotások a (nemzeti) ön-identitás szolgálatában szerveződtek, másfelől viszont a kritika, az irodalomtörténetírás az esztétikai szempont helyébe követelményként azt állította, hogy részint a nemzeti eszme éppen aktuális igényei szerint méressék meg a mű, részint olyan terminológia kerüljön forgalomba, amely az ön-igazolást, az ön-meghatározást ön-elvű (irodalmi) keretben hitelesíti. Ha ezután az imagológiát ért vádakat vesszük szemügyre, aligha tagadhatnók, hogy egy pozitivista gondolkodás illesztette be az összehasonlító irodalomtudományba, hiszen az adathalmozó-leltározó módszer szerint elegendőnek bizonyult, hogy 1 Ansgar Nünning (szerk.): Grundbegriffe der Literaturtheorie. Stuttgart-Weimar 2004,191-195; Martin Sex] (szerk.): Einführung in die Literaturtheorie. Wien 2004,138-139. 2 Hugo Dyserinck: Komparatistik. Eine Einführung. Bonn 1981.2; Karl-Ulrich Syndram: The Aesthetics of Alterity. Literature and the Imagological Approach. Yearbook of European Studies 4,1991,177-191. 3 István Fried: Imagoloäka pitanja. In Kulturni stereotipi. Koncepti identita srednjeeuropskim knjiüevnostima. Uredili Dubravka Orlaic Tolic, Ernő Kulcsár Szabó. Zagreb 2006, 71-80.
