Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Kelevéz Ágnes: Egy filológiai talány megfejtése: Görög betűk és arab számok összefüggése Babits Angyalos könyvében
10 Új Dunatáj • 2010. december Fogarasra emlékezve pedig ezt írja: „Korán alkonyodott; az asztalomon kitárt Homéroszra lila árnyat vetett a Balkán havasainak fénye”.5 Görögös verseinek egyik legfontosabb ihlető forrása maga a homéroszi eposz, a három fentebb említett költeményen kívül az Odysseiabeli tájkép, a Protesilaos, a Laodameia és természetesen a beszédes című Homérosz is ezek közé tartozik. Közismert az is, hogy Arany milyen meghatározó számára, egyetemi dolgozatok, tanulmányok sorát szenteli alakjának, leveleiben, nyilatkozataiban sokszor vall költészetére gyakorolt hatásáról, verset ír „hunyt mesteréhez”,6 Aranyt [...] nem olvasom: kívülről tudom” - írja egyik vallomásában.7 A most megfejtésre kerülő jegyzetek újdonsága az, hogy megtudhatjuk: milyen elmélyült kutatásokat végzett a Keveháza eposzi gyökereit vizsgálva. A Keveházához gyűjtött hivatkozásjegyzék jelentőségének megítélésekor perdöntőén fontos az a fordítási kísérlet, amelynek eredményét Babits 1917-ben mutatja be az Irodalmi problémák című tanulmánykötetének jegyzetanyagában. A Dante fordítása című tanulmányához írott apró betűs magyarázatában görögül, saját fordításában közli Arany Keveházájínak első két szakaszát, méghozzá külön játékként „Homéros stíljében”, hexameteres formába áttéve azt.8 Vagyis a Keveháza antik gyökerei annyira izgatják, hogy ennek a szokatlanul bravúros feladatnak a megoldására is vállalkozik. Révay József így vélekedik fordításáról: „Ezek az érdekes kísérletek pompás bizonyítékai nagyszerűen edzett görög és latin stílus-készségének. E fordítások filológiai hibái nem jelentékenyek s nem perdöntőek.”9 A Keveháza részletének fordítását közreadva Babits így kommentálja Arany művét: „a leghomerosibb zamatú költemény, melyet magyarul ismerünk”.10 A rövidke mondat mögött egy eddig nem sejtett mélységű kutatómunka áll, melynek eredménye a Keveháza homéroszi vonatkozásainak majdnem száz tételt tartalmazó jegyzéke. Azt is mondhatnánk, hogy Babitsot ugyanúgy izgatja a Keveháza homéroszi gyökereinek megfejtése, mint ahogy Aranyt izgatta Zrínyi és Tasso című értekezésében Zrínyi eposzának Homérosz, Vergilius és Tasso műveivel közös „mythoszi vonásainak” felfejtése, az epikai „közvagyon” gyümölcsöző felhasználásának elemezése.11 Babits természetesen jól ismeri, sőt teljes megbecsüléssel említi dolgozatát a Petőfi és Arany című írásában.12 Mindazt, amit Arany akadémiai székfoglalójában „epikai közvagyonként”13 kimutat, ahogy e közös kincseket az egyes költők műveiből kigyűjti és összeköti, azt saját műveinek is hasonló módon teszi alkotó részévé, s Babits ennek ered ugyanúgy aprólékos részletességgel a nyomába, mint ahogy Arany tette ezt Zrínyi után kutatva. A Keveháza cím alatt Babits összesen 98 homéroszi helyet gyűjt össze úgy, hogy három strófához nem jegyez le adatot, ott a lapon csak a strófák sorszáma szerepel.
