Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Urbanik Tímea: Mészöly Miklós mesterei
Urbanik Tímea • Mészöly Miklós mesterei 43 A mélységek, súlyok és magasságok meséinek sorát egy habkönnyűnek tűnő, illanó hangulatot keltő mese zárja: Kéksötét hegyek, távol, melyből a három pici hercegnő apró szertartásait ismerhetjük meg, banális, pici dolgokat a kéksötét hegyekhez közeledve. A mesekötet kompozíciója is mutatja, hogy Mészöly a mese szinte minden hagyományos formájában kipróbálta a benne élő mesemondót. A hagyományos meseformák mellett a hangsúlyok áthelyezésével is kísérletezett. Epikáján belül a mese műfaja mindenképpen egy új hang megjelenését eredményezi. Felszabadult kísérletezőkedv terepévé válik a műfaj, eljutva egészen a határokig, az olvasóra bízva, hogy a felnőtteknek szóló történetek mennyiben olvashatók meseként. Befejezésül hangozzék el a meseírás mészölyi végleges vázlata e mesék esszenciájaként: „Az üveghegy aljában egy csecsemő fekszik és nézi a napot. Az üveghegy aljában egy vénséges vénasszony ül és nézi a napot. Az üveghegy aljában a nap tűzi a homokot - Itt egy kis szünet következik a mesében.”7 Együtt 7 szerepel a Levél a völgyből című esszénovellában, a (Cserepek, félálomban) töredékeiben és a Hamisregényben
