Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben
80 Új Dunatáj • 2009. december és 17-én is 52 fejkosárral láttam a piacon.” A szemőcse vagy nádgombánál a saját és az eladói lelkesedést egyaránt idézi: „1928. április 28-án egy asszonynál egész bugyorral volt. Mind megvettem. A szebbeket s rendellenes példányokat gyűjteményem számára kiválogatva a többit a konyhára adtam. Pörköltnek elkészítve valóban pompás eledel. Nagyon hamar készen van, nem rágós. Nem hiába dicsérte az árusnő: - Olyan gyönge ez, mint a harmat.” Máskor valóságos receptkönyvbe illik a jellemzés meg a hozzáfűzött elkészítési tanács. A Fistulina hepaticából „1920. augusztus 18-án láttam először piacunkon. Egy szálkai német asszony pompás, tányér nagyságú példányokat árult 1 -2 forintjával Fleisch-Schwamm néven. A közönség félt venni, mert nem ismerte. Nyersen szakasztott olyan színű, mint a nyers marhahús és gyengén savanykás ízű. Vadhús módjára elkészítve pompás, jó ízű eledel. Az alján levő csőréteget le kell szedni, a fölső lapjáról a nyálkás és rostos réteget lehúzzuk. Az így megtisztított gombát zsírban pirított hagymával pároljuk, s ha megfőtt, tejföllel forraljuk. Megfőzve sötétbarna, csaknem fekete lesz.” A fiatal tüdőgomba „kirántott borjúhús módjára elkészítve szakasztott olyan jó, mint az. Sós vízzel forrázzák le, a fölit letisztogatják, aztán lisztben megforgatják, tojással megkenik, zsemlyemorzsával beszórják, és zsírban kisütik.” Máskor az egyszerű elkészítési módot úgy leste el, s talán maga is gyakorolta. A Lactarius piperatus vagy keserű gomba „főzve nem kellemes, sülve elég jó ízű, csípős keserűségét elveszti. Legjobb megtisztítva fapálcikára egész sort felnyársalni, parázs fölött forgatva sütni, füstölt szalonna zsírral megcsepegtetni. így szokták az erdei munkások elkészíteni.” Szelíd emlékezés idézi meg a két éve eltemetett feleség alakját is - egy világhírű felfedezés, az egyetlen édes szarvasgomba utótörténetében. A Szekszárd vidékének gombái 205-206. oldalán 1372. szám alatt a Terfezia Mattirolonisról (mai nevén Mattirolo szarvasgombáról, vagyis Mattirolomyces terfeziodesml) a következőket olvassuk: „Legelőször 1915. július 27-én a fölső régi református temetőben, egy vén akácfa alatt, gyengén füves, majdnem kopár helyen találtam 15 példányban. Valamennyi csúcsával kilátszott. Frissiben nagyon erős, a vargányára emlékeztető szaguk volt, száradás alatt kellemes almaszagúak lettek és okra színű foltokat kaptak. A következő három évben nem találtam. 1919. november 1-jén, 11-én ismét több helyen leltem, csaknem ökölnyi nagyságú példányokban. 1920. augusztus 23-án nagyobb esők után 10 példányt szedtem 1250 gramm összsúlyban. A két legnagyobb 430 és 450 grammos volt, 12,5 centiméter hosszátmérővel bírt. 1923 októberében találtam utoljára, többé a leggondosabb keresés után sem került elő.
