Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben

Töttős Gábor • Hollós László - kettős tükörben

79

A magányt és a gondoskodás hiányát nehezen viseli, ezért Mátyás király utcai kis házába viszi feleségül - immár 61 évesen - az idegi gondokkal küszködő Balogh Mária óvónőt, aki 1931-es haláláig új lendületet hoz munkásságában, ám egyúttal környezetével is szembeállítja. Sokféleképpen mesélték, de a földrajztudós-tanár dr. Pataky József felidézte, hogy a civakodó szomszédok még emberi ürülékkel is végigkenték a kerítésüket. Ez alighanem semmilyen magyarázatot nem igényel... Annyit mindenesetre világosan mutat, hogy a kisváros megváltozott társadalma egyre kevésbé tud elfogadni egy méretein messze túlnőtt tudóst, aki ráadásul több formában igyekezett szeretetét kifejezni.

Jellemző példája ennek az, amikor a szülővárosában végzett kutatása gyümölcseit 1926-ban Új gombák Szekszárd vidékéről címmel, majd eredményeket hozó vizsgálódásait hét év múlva azóta is páratlan műben tette közzé.

Ekkor, 1933-ban a Faluszövetség Szekszárdon tartotta országos kiállítását, melyen Móriczcal együtt hét magyar író is részt vett. Az idősödő tudós - átérezve a rendezvény súlyát, még a nyomdai levonatokat beszerezve - bemutatta új könyvét.

Ha valaki meglátja a címet: Szekszárd vidékének gombái, s megtudja, hogy 1386 faj szerepel itt 215 oldalon, ha csak nem szakember, aligha reménykedhet igazi olvasmányban. Pedig rosszul teszi. Valóban a mű legfontosabb részét képezik a rendkívül szakszerű, a szakirodalmat vagy másutt megért bemutatást említő leírások, amelyekkel nemcsak eligazodik a kutató, hanem tovább is léphet a jól egyengetett úton.

Ami azonban ezen fölül meglephet bennünket, az sokkal több az előírtnál és kívánhatónál. Kiderül belőle, hogy nincs egyetlen élő növény, lehullott levél, hervadó virág, félredobott termés, rothadó gyümölcs, koszorú, porladó fakereszt, vagy bármi - tíznél több esetben ideértve nyúltól a tehénig és lótól a kutyáig az állati ürüléket is! -, ami elkerülné a gombák után kutató dr. Hollós László figyelmét. Még az „ablaküveghez tapadt, elhullott légy körül szépen látható fehér spóratömeget” is észreveszi.

Aligha gondolhatjuk, hogy ezért temetőtől lőtérig, piactól ártéri rétekig, kertészettől szőlőkön át erdőkig irigylendő lelkesedéssel jár be minden gyalog vagy vasúton elérhető helyet - Tengelictől Bogyiszlóig meg Nagydorogig. Amikor szárazság hátráltatja a gombák fejlődését, a vízpartokat kutatja végig, máskor bekéredzkedik a nagyobb uradalmak öntözött parkjaiba, hogy tudományának szolgálhasson, és szenvedélyének élhessen.

Leírása mindig élettel teltek. Piaci vizsgálatai nyomán sokszor elmondja azt is, abból a gombából mikor, mennyit, kik és honnét hoztak, milyen áron tudták eladni. Ma már elképzelhetetlen, amit a fűzfagombáról lejegyez: „Főidényben, áprilisban egyszer egy heti piacon 53 fejkosárral és bugyorral olvastam össze, 1920. április 14-én