Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Finta Gábor: Hályogolás avagy mit lát a szerző
Finta Gábor • Hályogolás 59 rozottan. Ez viszont Mikszáth prózájának olyan sajátsága, mely „már a modernség észjárását mutathatja”.26 Ügy tűnik, Kosztolányi Hályogműtét című novellája, mely címében is jelölt párbeszédet folytat Mikszáth szövegével, éppen erre a dilemmára válaszol. Az elbeszélő számára már nem a tudatlan kovács, az ösztönös zseni a novella főszereplője, aki számára a tudatosítás a csoda végét jelenti, számára „nem ez a tanyai ember a csoda, aki nem tudta, mit művel”, „az igazi csoda az orvos, aki tudja, mit művel, és mégse torpan vissza”.27 A szövegből „kiszóló” elbeszélő nyilatkozata a példázatként olvasott szöveget a Mikszáth-novellához képest más konstrukciók felől ajánlja olvasásra - legalábbis akkor, ha a szöveg végén olvasható kérdéseket28 a másikhoz intézett kérdésekként értjük, amit leginkább maga az elbeszélői helyzet implikál. Az elbeszélő megfigyelőként van jelen, a látottakat nemcsak elmeséli, de folyamatosan reflektálja is, a (közvetítői) beszédhelyzet pedig29 rendszerint feltételezi az odahallgatót. Vagyis a szöveg zárlatának retorikája, indokolatlannak tűnő pátosza, illetve az okkeresés látszólagos felfüggesztése épp arra hívja fel az olvasó figyelmét, próbálja meg megérteni, mi indokolja a szöveg pátoszát, mi okozza az elbeszélő örömét. Ez pedig az elbeszélő ajánlotta elsődleges jelentéshez (melyet a látás visszanyerése, a sikeres műtét fölött érez) más jelentéseket rendel hozzá, és a szöveg metaforikus jelentésvonatkozásait állítja az értelemképzés feltételéül. Ekkor pedig a szöveg elején „fényszórókkal bombázott színpad” már nem az elbeszélő, hanem a szöveg örömének ad helyet. A novellabeli történet egy öregember hályogműtétjét meséli el, mely művelet során a fény beáramlását ellehetetlenítő réteget távolítja el az orvos. így a látás viszszanyerését tematizáló szöveg szókészletébe a fénnyel, látással kapcsolatos szavak természetesen látszanak illeszkedni, ám ezek különböző kontextusokban való megszólaltatása, az ebből is adódó lehetséges konnotatív jelentések és a belső kapcsolódások révén egy másik diskurzus jelentőivé is válnak, mely diskurzus rétegzettségét éppen az jelzi, hogy a fény beáramlásához kapcsolt metaforikus jelentések a csodálat tárgyaként elbeszélt orvosi szaktudást hasonlítottá, a beszélő sajátnak tulajdonított mesterségére adott reflexióban esztétikai vonatkozású állásfoglalássá teszik.30 Amit az olvasó azért is érzékel értelemképző alakzatként, mert éppen ez a „jelentéktelen esemény” lesz, amely „féktelen jókedv”-re deríti és „határtalan bizakodás”-sal tölti el a költőként fellépő elbeszélőt, aki a rímtechnikai hasonlat után a műtétet a szöveg végén újból művészi produkcióhoz hasonlítja. Az előadáson érzett „meghatottság” azonban már nem a távollevő tárgy csodálata okozta meghatottság, hiszen azok a jelentésintenciók, melyek szövegbe íródása a történetmesélés során történik, s melyek összekapcsolása, értelmezése a zárlat sze-
