Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Babits Mihály: Curriculum vitae
Babits Mihály • Curriculum vitae 57 hitegető, s a sors mintha labdázni akarna szívünkkel, olykor visszadobja egy-egy fodrát vagy csücskét annak, amit elragadott. Egy nap a lélegzetet adja vissza, másnap megcsillantja szemünkben a reményt, mely legfőbb kínzóeszköze minden inkvizítoroknak. Háborús veszélyt támaszt, s aztán megment tőle, mint a tündér a mesebeli szegény embert az orra alá nőtt kolbásztól. Néha valóban szolgáltat egy csöpp igazságot, csakhogy ne feledjünk el, még többre szomjazni. Csak a minap kaptuk vissza szétszakadt hazánk egy karéját, s térképünk újból dagadni kezd, mint a növekvő hold. Fecskéket is láttunk már ezen a nyáron, s a jövő tavaszra talán már ismét ott fognak keringélni a régi félszer oszlopai körül. Mondják, a fecskék visszatérése jót jelent; a ház ahová ők visszatérnek, nyugalmat és boldogságot ígér. De micsoda fecskéknek kellene visszatérni, hogy a mi életünk nyugalma és boldogsága helyreálljon? Nem is fecskéknek, hanem tündéreknek: akik hajdan az emberek közt éltek, s most fölemelkedtek valami bizonytalan magasságba; vagy talán végképp elhagyni készülnek a földet, ahogy a római költő jóslata fenyegetett? Én még azt hiszem, hogy visszajönnek, még nem lehetnek olyan nagyon messze. Talán csak megsértődtek egy kicsit; talán félnek tőlünk, s azért húzódnak el. Megijesztettük őket lármánkkal s vadságunkkal. Maradjunk kissé csöndesen, s figyeljünk! Álmomban már látom is őket közeledni; az Igazságot, térképpel a hóna alatt; a Jóságot, egy szerecsengyerekkel az ölében; s magát az isteni Unalom tündérét, lomha szárnycsapásokkal szálldogálva, egy tál mustos tökkel a tenyerén.
