Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Illyés Gyula: Tolnai erdő
58 Új Dunatáj • 2009. október Illyés Gyula TOLNAI ERDŐ Örvénylik, mint a víz árja, százezer tölgy koronája; fut a tajték, száll a hullám egymillió makkfa csúcsán; mint a tenger, a kerengő, olyan ez a nyári erdő, olyan tömött, olyan kemény, elmehetnék a tetején. Messze látok, de ameddig látok, hullám emelkedik, zölden, kéken, sárga színben váltakoznak a fölszínen, kicsik, nagyok, meg akkorák, amilyet a tenger se vág; áttetszőn, mint a zöld üveg, ragyognak, mint üveghegyek. Itt is, ott is az égre csap a hullámhegy, de fönnmarad; nem hull alá, mit siessen, ráér, akár az úristen; ezer év alatt egy centi, az is elég lesüllyedni, hogy aztán felkeljen újra, amíg ura meg nem únja. Viharzón is, hab a habon, áll s ragyog a zöld nyugalom; ilyen tenger, ez a tenger való nékem, tele csenddel, de tele mégis énekkel: tele halállal-élettel; alszanak mélyén a vadak, mint iszapban a nagy halak.
