Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
Nédli Balázs • Babits Mihály középkori himnuszai 49 Balogh József - visszaemlékezése szerint - 1930 augusztusában kereste meg először levélben Babitsot a himnuszantológia tervével. „Modern és művészi értékű magyar hymnológia nincsen. A katolikus egyház latin himnuszai a IV. századtól kezdve a XVII.-ig a világirodalom legjelesebb költői értékei közé tartoznak, a régi gondolatom, hogy ebből az óriási értékű anyagból 100 rövidebb, költőjét vagy korát különösen jellemző himnuszt kiválasztani, művészi becsű magyar fordítással ellátni, általános tájékoztató bevezető essay-vel és a függelékben a legszükségesebb jegyzetekkel kiadni, kulturálisan és anyagilag is szép feladat volna.”10 Balogh kérdésére Babits két hónap múlva igennel válaszolt, így rövid időn belül a honoráriumban is megállapodtak, és megkötötték a szerződést. Az 1931 februárjában kelt szerződésben Balogh és Babits rögzítették a könyvért járó honoráriumot és a kézirat leadásának határidejét. Babitsnak legkésőbb 1931 október l-jéig kellett volna leadnia a 80-100 himnusz terjedelmű kéziratot, a kb. 16 oldal terjedelmű bevezető esszét és a 12-16 oldal terjedelmű jegyzeteket a tartalomjegyzékkel együtt. Babits azonban - köztudott - nem tudta betartani a határidőket. Többszöri határidő-módosítás után csak 1932 nyarán kezdte küldeni a kéziratot részletekben, miközben Balogh több emlékeztető és sürgető levelet írt neki. A bevezető végül 34 oldal terjedelmű lett, a tervezett 80-100 himnusz helyett csak 50 himnusz került be a kötetbe. A könyv keletkezésében mind Balogh, mind Babits számára fontos volt az egyházi jóváhagyás. Munkájukat Kühár Flóris pannonhalmai főiskolai tanár, elismert vallástörténész segítette. Hogy hogyan, milyen mértékben, az még tisztázásra váró kérdés.11 A kötet 1932. november 18-án kapta meg dr. Török Mihály cenzortól az egyházi jóváhagyást. Bisztray Gyula felhívja a figyelmet arra, hogy a szerződés 4. pontjában azt is rögzítették: nemcsak az egyházi jóváhagyást kérik meg a könyvre, hanem külön bírálót is fölkérnek, és Babits ebbe beleegyezett. Kabdebó Lóránt a költő és a szerkesztő kapcsolatának elemzése során kiemeli az egyik Babits-levél egy érdekes pontját. „Még egy kérésem van. Szeretnék egy másolatot kapni a szerződésünkről, amely jelenleg itt nincsen kezemnél. Kérem, legyen szíves ezt nekem elküldeni. Úgy emlékszem, a kézirat átadásakor esedékes a honorárium egy részlete. Egész nyáron a himnuszokon dolgoztam ahelyett hogy jövedelmezőbb munkával foglalkoztam volna, s most meglehetős pénzhiányban vagyok. Szeretném tudni, mikor számíthatok a honoráriumra: ezért kérem a szerződésmásolatot.”12 [Kiemelés tőlem: N. B.] Kabdebó a részletet a szerkesztő és a költő kapcsolatának viszonylatában emeli ki, de tárgyunk szempontjából Babits ingerültnek ható kérése más következtetésekhez is alapot adhat. Balogh szerint Babits „A középkori
