Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
50 Üj Dunatáj • 2008. március latin költészetből [...] vajmi keveset, úgyszólván semmit sem ismert.”13 Ez lehet az egyik oka a több mint egy éves határidőcsúszásnak. Babits - állítása szerint - „egész nyáron” a himnuszokkal foglalkozott, vagyis nagyon alaposan felkészült a feladatra. Ezt a megjelent mű jegyzetei és a bevezető esszé is igazolják. Noha a munka nagyobb részét nyaralás közben Esztergomban végezte, ezért el volt vágva a nagyobb könyvtáraktól, mégis több himnuszokkal foglalkozó tudományos külföldi könyvet olvashatott el. A későbbiekben ezért meg kell majd vizsgálni, hogy milyen hatással lehetett a műfaj Babits későbbi írásaira - hiszen majd két éven keresztül ki volt téve a himnuszok hatásának. A keletkezéssel kapcsolatban további tisztázásra váró problémák is fölmerülnek. Miért pont Babitsot kérte föl Balogh a fordítás elkészítésére? Ki jöhetett volna még számításba Babits mellett? Nem feltételes módban, hanem gyakorlatilag is Kosztolányi Dezső volt az első jelölt, aki elvégezhette volna a munkát: „A himnuszfordításokat illetően Babits előtt Kosztolányi Dezsővel folytak megbeszélések, melyek jó mederben haladtak, mígnem - olyan okból, melyre ma már nem emlékszem - 1930 nyarán abbamaradtak.”14 Erre a tényre Kabdebó Lóránt hívja föl a figyelmet. Balogh „elszólásából” viszont csak azt a következtetést vonja le, hogy a téma ötlete korábbi, mint a fordító személyének kiválasztása. A „miért pont Babits” kérdésre kétféle válasz adható. Az első megközelítés szerint a himnuszgyűjtemény egy állomása annak a folyamatnak, amelynek keretében a hivatalos magyar kultúrpolitika integrálni igyekszik a Nyugat szerkesztőjeként és a Baumgarten-alapítvány kurátoraként immár megkerülhetetlenné vált Babitsot. A második megközelítés szerint a himnuszfordítás egyenesen Babitsra méretezett feladat. A Magyar Szemle Társaság ekkor már kiadta a Dantéról szóló könyvét. Nyilvánvaló, hogy irodalmi tájékozottsága, korábbi műfordítói tevékenysége alkalmassá teszik arra, hogy elkészítse a fordításokat. Ezeket a lehetőségeket számba kell vennünk, de egyiket sem tekinthetjük a kérdés maradéktalan megoldásának. Van azonban egy másik kérdés is, amelyet úgy fogalmazhatnánk meg: Babits miért pont? Vagyis miért vállalta el a költő a munkát? Hiszen a rendszeres versfordítással 1923 óta gyakorlatilag felhagyott. Maga írta idézett levelében, hogy foglalkozhatott volna jövedelmezőbb feladattal is. Egy lehetséges választ Rába György vázol föl A szép hűtlenekben: „Az Amor Sanctus keletkezését tehát elsősorban nem a középkor divata magyarázza, hanem kései »stílustanulmány«-nak kell tekintenünk. Babits a mértékes és hangsúlyos vers, a tudós és naiv indulatok összhangjában saját időszerű problémáira keres választ.”15 A belső indítékok pontosabb feltérképezése azonban majd csak a szöveg és a keletkezési körülmények komplex elemzése után végezhető el.
