Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Sipos Lajos: Babits Mihály tanulmányai,esszéi - Jankovics József válogatásában
Sipos Lajos • Babits Mihály tanulmányai, esszéi 87 egy képzet a beteg költőről, a beteg országról, az „elromlott élet”-ről. Az 1938. december 25-én a Pesti Naplóban megjelent esszé, a Gondolatok az ólomgömb alatt nem a gégeműtétet követő röntgenbesugárzást idézi csak meg, az előtte volt sok szenvedést, a szövegmondóra váró bizonytalanságot és a közeli halál sejtelmét. A rádiumot tartalmazó ólomgömb mint a „sima glóbusz domborul” a beteg fölé, „akár egy földgolyó”, ezen aztán a tekintet kirajzolhatja magának „a hatalmi vonalakat”, Japánt, Kínát, Indiát, „az óriás Oroszország”-ot, meg „Európa mappáját”, amelyen azonban „hiányzik Magyarország”, „a csonkaország”. Az előző szöveg betegség-metaforája itt a beszélőről, az országról kiterjed a világra, azt sugalmazva, hogy a beteg világ és beteg ország fölött mégiscsak ott van a fölülő-föltápászkodó beteg költő. Ha valaki végigolvassa a kötetben közölt válogatott tanulmányokat és esszéket, más fénytörésben látja Babits életművének e nagyon fontos részletét. Az írások felerősítik egymást. A gondolat-átjárások nyilvánvalóvá teszik a műnemek és műfajok közti kapcsolatokat, a szépíró szerző szövegformálásában és gondolat folytatásban megnyilvánuló azonosságot és sokféleséget. Felmutat egy markánsan megrajzolt Babits-portrét. És nagyon fontos időben teszi mindezt Jankovics József, a könyv széles látókörű, finoman érzékeny, az életműben, a magyar és a világkultúrában egyaránt otthonos szerkesztője. Most ugyanis, az „átértékelés” korszakában, „a multikulturális játszótéren” folyamatosan esik Babits (vagy ahogyan Orbán Ottó írta 1999-ben megjelent kötetében, a Vojtina recepcióesztétikája című versében: „babits”) „tőzsdeindex”-e. Néma szakmai csönd fogadta az utóbbi tíz évben a kritikai kiadás tizenegy kötetét és a Babits Könyvtár tizenhárom darabját. 2007 tavaszán a Parnasszusban interjút adó költő szerint Babits „kínosan üres”, prózája olvashatatlan, verseit „borzasztó akarnoksággal, agyonkompenzált-kultúrált hűbériség és zsarnoki tetszelgés” jellemzi. A három kötetes mű, A magyar irodalom történetei 2007 kora őszén említésre sem méltatja prózáját, drámáit, tanulmány- és esszéköteteit. A verseit a második könyvbe visszaszorított egyetlen alkotás, az Esti kérdés értelmezése reprezentálja A szó médiuma az esztétizmusban című (talán nem eléggé karakteres) tanulmányban. Az utolsó másfél évtized Babitstalanításának hangulatában azonban nem csak a szövegek válogatásával megvalósuló új Babits-portré felmutatása érdemel figyelmet, hanem a „Magyar Remekírók” sorozatának újra értelmezése is. Ez a könyv-együttes korábban nagyon fontos kultúrmissziót teljesített. Egy-egy szerző életművéből adott válogatást. Célközönségét gimnazisták, főiskolások, egyetemisták, tanárok jelentették. Nem egynek ez a sorozat alapozta meg könyvtárát. Aztán elbizonytalanodott a sorozat. A szerkesztők néha nem ellenőrizték a szövegeket. A
