Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Sipos Lajos: Babits Mihály tanulmányai,esszéi - Jankovics József válogatásában
88 Űj Dunatáj • 2008. március jegyzetek gyérültek, legfeljebb a nem magyar szövegrészek fordítására szorítkoztak, nem gondolva arra, hogy sokan a szerzők közül - köztük Babits is - néha fejből idéztek, s nem is mindig pontosan. A „Magyar Remekírók. Új folyam” is bizonytalanul indult. A 2001-ben kiadott, a 19. századi magyar költők verseit tartalmazó gyűjtemény után nehezen volt értelmezhető Mikszáth novelláinak és karcolatainak kötete. Zrínyi Miklós és Vajda Péter összes műveinek kiadása pedig értelmezhetetlen. Zrínyi „minden munkája” nem tarthat igényt általános figyelemre. Vajda Péterről szólva pedig igaza van a két sajtó alá rendezőnek: az ő szövegeit „legfeljebb az irodalomtörténeti érdeklődés tartja számon”. Ebben a sorozatban szakítani kellene az utolsó három kötet gyakorlatával. Nincs értelme tiszteletre méltó egyéni ambíciókat kielégíteni sem így, sem olyan szerzők „kritikai kiadásával”, akik legfeljebb a korszakot kutató húsz-negyven érdeklődőnek jelentenek valamit. Jankovics József kötete lehet a példa arra, miként illik közérdeklődésre joggal számító olyan gyűjteményt megjelentetni, amelyik ugyanakkor a professzionális olvasókhoz is szól. A recept egyszerű. Kell hozzá egy olyan szerző, akinek a műveiből érdemes válogatást készíteni. A szerkesztőnek az egészre vonatkozó határozott tudással és invencióval kell rendelkeznie. Amennyiben nincs megbízható kritikai kiadás, vissza kell menni a kéziratig, meg kell nézni az első sajtóközleményt, mérlegelni kell, van e a szövegből érdemleges változat, helyesek e az évszám-adatok. A jegyzetekben nem elég megadni valaminek a kézenfekvő magyarázatát, hanem ellenőrizni kell, kiállja-e a magyarázat napjaink igényeit. Ehhez persze pontosan ismerni kell az életművet, a korszakot, az irodalomtudomány szerteágazó eredményeit és legfrissebb publikációit. Ahogyan mindezt Jankovics József ismeri.
