Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Heilmann József: Egy árulás története két nézőpontból

Heilmann József • Egy árulás története két nézőpontból

69

III.

Hajdú Farkas-Zoltán - a bemutatásra kiválasztott Szászok - egy árulás című könyv szerzője - maga is kitelepült. Személyében találkozik Erdély két nagy népcsoportja: anyai ágon ugyanis szász, apai ágon viszont csíki székely. 1959-ben született Csíkszeredán. Kolozsváron magyar-német szakot végzett. 1987 óta Németországban, Heidelbergben él. Kettős identitása révén őszintén kötődik mindkét erdélyi népcsoporthoz: a székelyekhez és a szászokhoz egyaránt. Róluk írja esszéit, tanulmányait és regényeit, zömmel magyarul. Az Erdélyben megjelent kötetei közül a témával kapcsolatos három legismertebb könyve a következő: Telepes népség. Erdélyi szász olvasókönyv (szerk.), Pro Print, Csíkszereda, 1994; Székelyek és szászok. A kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az erdélyi szászoknál. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001; Szászok - egy árulás. Cluj-Napoca: Koinónia, 2004. Hajdú utóbbi dokumentumregényéhez film is készült. Balog Gábor és Hajdú Farkas-Zoltán Az árulásról című dokumentumfilmjét 2005-ben mutatták be a Magyar Filmszemlén. A filmben a szász nép két értelmiségije, Hans Bergel író és Eginald Schlattner lelkipásztor, író az alábbi kérdésre keresik a választ: Vajon árulásnak minősíthető-e a szász nép önkéntes pusztulása? Felmenthetők-e azok, akik a diktatúra börtöneit és a munkatáborokat megjárva úgy döntöttek, hogy emberhez méltó életre vágyva elhagyták szülőföldjüket? Vagy azoknak (többnyire már idős embereknek) van feltétlenül igaza, akik minden megpróbáltatás ellenére szülőföldjükön maradnak, mert nincs is már erejük a változtatáshoz? Vagy ott akarnak meghalni, ahol születtek? További kérdés lehet még: Van-e mentség arra, amikor az egyik szász értelmiségi a kommunista diktatúra börtönében sínylődve a másik árulójává válik? Olyan kérdések ezek, melyek meggyőző erővel idézik meg egy európai népcsoport, az erdélyi szászság huszadik századi kálváriáját.

A film alapjául szolgáló könyv műfaja nehezen meghatározható. A legkézenfekvőbb meghatározás az esszészerű dokumentumregény lehetne, ám ennek ellentmondani látszik a könyv lapjait át meg átszövő zenei meghatározottság. Ezt a zenei sugallatot több dolog is bizonyítja. Legelőször is a zenei szerkezet. A szimmetrikus felépítés és a fejezetcímek (Prelúdium - Első nagyária - Intermezzo - Második nagyária - Kóda) a barokk kor divatos zenei műfajára, a fúgára emlékeztetnek. A zene világához való formai-tartalmi kapcsolódást az is motiválhatja, hogy a kétszereplős regény egyik hőse, Bergel zenészcsaládból származik, zenei konzervatóriumban tanult, és egész későbbi életének fő összetevője a zene maradt. így vall erről ő maga: „Zene nélkül elképzelhetetlen lenne életem. Igaz már nem zenészként, hanem a zene élvezetébe elmerülő, koncertekre járó, szimfonikus hanglemezeket és cédéket gyűjtő